Hagyjuk Istent szóhoz jutni

A szemlére 37 filmmel neveztek az ország különböző területeiről Ásotthalomtól Budapesten át Szombathelyig. A filmeket három és fél órás vetítési időben tekinthette meg a közönség.

A filmszemle első helyezettje a SZEDIK ágfalvai Pszichiátriai Betegek Otthonának filmes csapata lett a "Hagyjuk Istent szóhoz jutni" című kisfilmmel. A készítő csapat tagjai: Kóczán Krisztián, Baranyai Tünde, Ertl Tibor, Szalay József.

A speciális filmezés egy modern művészetterápiás irányzat, melynek „gyümölcseként“ Magyarországon 2008-ban rendeztek az első hasonló filmszemlét a Győr-Moson-Sopron megyei Zsirán.

A szemle és a speciális filmezés ötlete Fábián Gábor zsirai  terápiás munkatárstól származott, aki civilben független filmesként is alkotott. Fogyatékkal élőkről, pszichiátriai és szenvedélybetegről, intézetben élő rászorulókról már korábban is készítettek dokumentumfilmeket, a speciális filmezés ötlete mégis merőben új volt. Fábián Gábor azt javasolta:  "adjunk kamerát" az érintettek kezébe, kapjanak megfelelő technikai segítséget, hogy elkészíthessék saját filmjüket. Megtörtént egy száznyolcvan fokos fordulat, a testi, lelki, pszichoszociális fogyatékkal élő vagy éppen szenvedélybeteg ember nem a tárgya, hanem az alkotója lett saját "filmjének". A speciális filmezés nagyon hamar országos mozgalommá szélesedett, annak ellenére, hogy Európában is szinte egyedülálló jelenségről van szó.

Hamar kiderült, hogy az ellátottak egyáltalán nem idegenkednek a filmezéstől, és sok helyütt lelkes, korábban filmezéssel egyáltalán foglalkozó munkatárssal összefogva filmes alkotói közösségeket alakítottak. Jelenleg az ország területén elszórva tíz-tizenkét aktív alkotói közösség tevékenykedik. Nagy örömünkre szolgált, hogy egy eddig ismeretlen, új filmes csapat is feltűnt a szemlén, a Szivárvány-ház Fogyatékosok Református Otthona Tiszafüredről.

 

A soproni szemle életre hívása mögött az az elképzelés állt, hogy a tavaly megszűnt zsirai rendezvény után továbbra is legyen egy a csak speciális filmes alkotókra koncentráló, családias, ugyanakkor színvonalas és a régión túlmutató országos program.

 A jellemzően két perc és negyed óra hosszúság között mozgó alkotások között egyaránt voltak kisjátékfilmek, animációs munkák, portré- és dokumentumfilmek, filmetűdök és kísérleti próbálkozások – köztük humoros és elgondolkodtató, könnyed és súlyos témákat felvető alkotások. Az alkotók is ugyanilyen sokszínűek: sok összetartó, egymást segítő kisközösség mellett ott jelen volt a filmjét szinte önállóan, saját erőből elkészítő filmes is.

 

A speciális filmezés egy évtizede azt bizonyítja, hogy a filmezés azon túl, hogy kiváló szabadidős elfoglaltság és hatékony fejlesztő eszköz, fontos és egyedülálló kommunikációs csatorna azok számára, akikről hellyel-közzel tudunk, de tudomást venni róluk nem mindig akarunk. Hatalmas dolog, hogy a mozivásznon keresztül üzenhet a világnak a pszichiátriai betegség stigmáját hordozó és a szenvedélybetegséggel küzdő, vagy éppen a testi és lelki fogyatékosságán éppen az alkotással túllépő embertársunk is.

A február 7-én megrendezett soproni esemény mögött sok-sok cél és szándék fonódott össze kibogozhatatlanul, de ezek közül kettő egészen pontosan megfogalmazható: legyen a speciális filmezésnek egy újabb ünnepe és egyben tárt ajtó azoknak az érdeklődőknek, akik ha csak egy nap erejéig is, de be akarnak lépni ebbe a világba!

Szalay József, Heinrichs Eszter