Húsz év emlékei – találkozás egykori reményikes diákjainkkal

Ezen az estén 17 egykori reményikes diákunk tért vissza hozzánk, hogy közösen idézzük fel az iskolában töltött éveket, és betekintést nyerhessünk abba is, hogyan alakult az életük azóta.

A rendkívül jó hangulatú beszélgetés során számos személyes emlék, kedves történet és meghatározó élmény került elő. Szó esett az egykori osztályközösségekről, a barátságokról, a tanárokról és azokról a mindennapokról, amelyek egykor a reményikes életet jelentették. Arról is beszélgettünk, mitől különleges egy iskolai közösség, hogyan formálják az együtt megélt élmények a diákokat, és mi az, ami az iskolapadból kilépve is megmarad az emberben.

Különösen érdekes volt hallani, milyen szerepet játszott a hit és az evangélikus iskola szellemisége egykori tanítványaink életében. A beszélgetés során arra is kerestük a választ, milyen értékeket, útravalót és kapaszkodókat adott számukra a Reményik, és ezek miként kísérték őket tovább tanulmányaik, pályaválasztásuk és felnőtté válásuk során.

Az este talán legfontosabb kérdése az volt, mit jelent reményikesnek lenni, és mit visz magával az ember abból a közösségből, amelyben gyermekéveinek meghatározó részét töltötte. Jó volt megtapasztalni, hogy az iskola története nem csupán az elmúlt húsz év eseményeiből áll, hanem azokból az emberi kapcsolatokból, emlékekből és életutakból is, amelyek egykor nálunk indultak vagy formálódtak.

A templomi beszélgetést követően állófogadáson folytatódott a találkozás, ahol kötetlenebb formában nyílt lehetőség a régi emlékek felelevenítésére, a személyes beszélgetésekre és az újabb találkozások örömének megélésére.

Rendkívül hálásak vagyunk mind a 17 egykori diákunknak, hogy elfogadták meghívásunkat, megosztották velünk történeteiket, gondolataikat, és jelenlétükkel ilyen emlékezetessé tették jubileumi ünnepségünket.

Ez az este ismét megerősített bennünket abban, hogy a Reményik több mint egy iskola: közösség, amelyhez húsz év múltán is jó tartozni.