A gyülekezet története

Takácsi mintegy 1000 lakosú község a pápai síkság szélén. A 83-as Győr–Pápa–Városlőd főútvonal szeli át. Területén őskori (Kr. e. 2500–3000) és római kori leletekre is bukkantak. Határában halstatti (kora vaskori) halomsírokat találtak. Belőlük több urna került elő. A falu neve lakói foglalkozásának emlékét őrzi. Névformájának alapján korai település, első okleveles említése azonban csak 1330-ból való. A 15. században említett Alsó-, Felső- és Kápolnástakácsi topográfiai osztottsága ellenére közigazgatásilag egybetartozott. Lakói nagyrészt nemesek, a 17. századtól reformátusok. A 18. században több pusztítás is érte, de a falu nem néptelenedett el sohasem.

Az evangélikus templom (Petőfi S. u.) 1806–1808-ban épült késő barokk stílusban. A hármas tagolódású, oromzatos homlokzat síkjából kilépő kétszintes torony gúlasisakú és órapárkányos volt. Ablakai a hosszanti oldalon két sorban helyezkednek el, mennyezete fagerendás volt. Az 1948–1949-es átépítés az eredeti stílusjegyekből keveset őrzött meg.

„A Takátsi Evangelica Kisded Gyülekezet” sok ideig több önálló gyülekezethez tartozott. Régebben a malomsoki, majd a csikvándi gyülekezethez. A türelmi rendelet után a pápai evangélikus gyülekezettel tartozott „öszve”, és annak lelkipásztori szolgálatában részesült. 1795-ben az acsádi és a takácsi leánygyülekezetek tagjai együtt fordultak II. József császárhoz, hogy az uralkodó biztosítson számukra templomépítéshez telket, a pápaiaknak az Esterházyak által 1714-ben elvett javaik kárpótlásául.

Így feltételezhető, hogy a csikvándiaktól való elszakadás után, főként 1783 során a takácsi evangélikus hívek Pápára jártak istentiszteletre. (1784–1786 között a pápai templom pajta vagy istálló átalakításával az Új utcában volt – ma Rákóczi utca –, majd 1786-ban felépült a gyülekezet új temploma a jelenlegi helyen.) Az is lehet, hogy Takácsiban tartottak istentiszteletet valamely magánháznál a pápai lelkész igehirdető szolgálatával. A pápai és egyben takácsi lelkészek ebben az időben Kisgeresdi Németh István (1784–1786) és Szakonyi József (1786–1806) voltak. A gyülekezet felügyelője Kamondy Márton (egyben a pápai gyülekezeté is) volt. A takácsi gyülekezetről szóló írás szerint őket a pápai gyülekezetben kurátor(ok?) képviselte(k).

Ugyanakkor valószínű, hogy egyes hívek a református templomba jártak, vagy az evangélikus istentiszteleteket is itt tartották a pápai lelkészek, mert a református templom használatáról vita robbant ki a két felekezet között. A reformátusok az addigi bérleti díjat jelentősen emelni kívánták. Református küldöttség ment az evangélikus kurátorhoz, Nemes Borsos Jánoshoz, előadva a bérletemelés igényét. Az evangélikusok ezen nagyon felháborodtak „mivel hogy a Reformátusoknak annak idejében Templomukat, mind Paróchiájukat vélek együtt öszvetett vállakkal építeni segítették.” A fentebb említett okok is hozzájárultak ahhoz, hogy 1806-ban teljesen különváltak a reformátusoktól, és a Veszprém megyei (bár Takácsi akkor nem Veszprém megyei község volt) egyházi vezetőségtől kértek engedélyt templomépítésre. A templom 1806–1808 között épült. Az építészeti jellegzetességeiről volt már szó. Orgonája ma is szól, amelyet Országh Sándor és fia épített. A toronyból két harang hívogatja a híveket.

1831-ben önálló anyagyülekezetté akart válni Takácsi, ehhez az 1832. évi egyházmegyei közgyűlés beleegyezését is adta. 1836/37-ben újra felmerült ez a terv, de félbe is maradt. Az 1903-as névtár Takácsit még a pápai gyülekezet filiájaként tünteti fel. Az 1917. évi egyházmegyei közgyűlés is a következőket állapította meg: „Takácsi anyásítását a legközelebbi jövő feladatnak tekintvén, ezt a maga részéről elősegíteni igyekszik.” Végül 1938-ban valósult meg az önállóság, amelynek állami elismertetése 1942-ig váratott magára. Ezzel vége szakadt annak az időszaknak, amelyben évente hat-nyolc lelkészi kiszállás történt, Boros Lajos lett a gyülekezet első lelkésze.

Abban az időben Takácsiban 440 evangélikus élt. A takácsi missziói körhöz tartozott még Ihász-puszta (14), Antalfő (7), Zsigmondpuszta (17), Pálháza (44), Antalháza puszta (29), Eőry major, Pénzes major (3), Vaszar (13), Alsógörzsöny (54), Felsőgörzsöny (53), Farkasdpuszta (20), összesen tehát 694 evangélikus lélek. Takácsiból a szórványokat sokszor dűlőutakon lehetett megközelíteni. Templomi istentiszteleteket Takácsiban, Alsó- és Felsőgörzsönyben tartottak.

A felsorolt szórványok közül ma Vaszar tartozik Takácsihoz, ez a Sokoróalja szélén húzódó dombhátak egyikén települt egykor 1600 körüli lakosú község. Területén az őskortól a késő középkorig kerültek elő emlékek (kőtárgyak, mécsesek, edények stb.). A helynév a Vozor alapszóból származik, ismeretlen eredetű és jelentésű. Első említése 1332-ből való, ekkor a győri püspök Veszprém megyei birtokainak központja volt. 1403-tól egy ideig a bakonybéli apátság birtoka volt. 1567–1592 között török uralom alatt állt. 1661-ben Musay püspök a Veszprémi Ev. Egyházmegyében Szentmiklósi János seniorátusa alatt Vaszar községet is felsorolja, feltételezhetően az evangélikusok jelentős száma miatt. Evangélikus templom a községben nem épült. Római katolikus templomáról először – mint romos építményről – 1698-ban tesznek említést. A mai templomot 1790-ben építették, amelyet kálvária vesz körül.

A többi felsorolt szórvány közül Pálháza Pápához, Alsó- és Felsőgörzsöny Nemesgörzsöny néven a Mezőlak–Mihályháza–Nagyacsádi Egyházközséghez, Ihász Malomsokhoz tartozik. A többi pusztát elbontották, vagy lakatlanná lettek, illetve a Pápai Állami Gazdaság mezőgazdasági, állattenyésztési épületei állnak helyükön.

1942. augusztus 30-ára elkészült a takácsi evangélikus elemi iskola és az egyházmegye akkori legnagyobb gyülekezeti háza. 1946-ban tanítólakást alakítottak ki a fogságból hazatérő Kóbor Jenő kántortanító számára, és vásárlással növelték az ingatlan területét. 1948–1949-ben a templom felújítását végezték el, sajnos figyelmen kívül hagyva az eredeti architektúrát. 1972-ben Takácsihoz társult Gecse és Szerecseny gyülekezete is, de a társult egyházközség nem élt tovább egy évtizednél. 1981-től kezdve a takácsi gyülekezetnek nem volt helyben lakó lelkésze, a szomszédos egyházközségekből gondozták. A templom újabb külső-belső renoválására 1989–1990-ben került sor. Sok megpróbáltatás és a régi, rossz állapotú gyülekezeti épület eladása után 2004-ben elkezdődhetett az új gyülekezeti ház építése. Ennek alsó szintjét, a gyülekezeti termet 2006. augusztus 20-án avatta fel Ördög Endre esperes, az emeleti lelkészlakás megáldására pedig 2009. december 20-án került sor. Huszonnyolc év után újra van helyben lakó lelkésze a gyülekezetnek.