A homokbödögei gyülekezet

Homokbödöge Pápától 15 km-re délre a Bakony lábánál fekszik. Története a 12. századra nyúlik vissza. A falu eredetileg királynői birtok. A régi feljegyzések szerint a királynő fazekasai lakták a falut, mint ilyenek kisnemesi kiváltságot élveztek.

A homokbödögei gyülekezet történetének kezdete szorosan összefügg a szomszéd Ugod község történetével. A korabeli feljegyzések szerint valószínűleg Ugod volt az anyagyülekezet, melyhez Homokbödöge mint filia tartozott. A homokbödögei gyülekezet a 16. században keletkezett. Mind az evangélikus, mind a református egyháznak voltak itt hívei, akik 1598-ban oratórium számára szereztek fundust, ingatlanokkal együtt. 1655-ben is az ugodi prédikátor és mester járt ki Bödögére mint Ugod filiájába istentiszteletet tartani. Ugod Choron János vejének, ifjabb Nádasdy Tamásnak a birtoka, virágzó evangélikus anyagyülekezet volt mindaddig, amíg az ugodiakat újra katolikussá nem tették az Esterházyak idején.

Az 1629. évi körmendi református zsinat jegyzőkönyve szerint a gyülekezet „az ellenkezők (evangélikusok) által elfoglaltatott”. Tehát már 1629 előtt volt itt gyülekezet. 1630-ban Szentmihályfalvai Miklós volt a lelkész, utóda Kecskeméti Albert lett, majd 1646-ban Gally György ugodi lelkész jelen volt a büki zsinaton, aki már 1642-ben mint száki lelkész írta alá a Concordiát. 1655-ben a szakonyi zsinaton Monedula (Csóka) János nevű lelkészt avatták fel ugodi lelkésznek. Erről vallja Árki István ugodi törvényes esküdt: „mikor 1655-öt írtak, akkor Csóka János nevű prédikátor volt Ugodban, akivel együtt jártam Bödögére könyörgésre és prédikációra Péter András nevű német ember házához.” Ugod mint anyagyülekezet 1661-ben Szentmiklósy János esperességének idején még fennállott. Az 1662. évi országgyűlésen a protestáns rendek Ugodot is felhozzák, mint ahol Esterházy Ferenc tisztjei a templomot és a paplakot római katolikus részre elfoglalták, és az összes lakosokat vallásuk elhagyására kényszerítették.

Az önálló homokbödögei gyülekezetről legközelebbi adatunk 1703-ból való, amikor is egy Juhos nevű lelkész volt Bödögén. 1711-ben már van az evangélikusoknak Bödögén temploma, mivel a pápai híveket az Esterházyak elűzvén az evangélikus hívek Homokbödögére jártak istentiszteletre. Egy régi írás szerint „templomuk jóformán a pápai hívek segítségével állott fenn. Ma is látható a templomban az a két tölgyfa pad, amelyet a pápai hívek számára tartottak fenn. A pápaiak 1784-ben tértek haza saját templomukba. 1785-ben a csóti gyülekezet is levált a gyülekezetről.

Károly István 1711. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve csak tanítót említ Bödögén. Ugyancsak ő említi, hogy 1724 körül Tóth István Homokbödöge lelkésze. 1725–31 között Göndör György a bödögei lelkész, 1735-ben Csikvándy (Thalabér) Ferenc veszi át a szolgálatot, de még ez évben újra változás történik, 1735–1737-ig Clement Jakab lett a lelkész. Az ő idejéből származik a gyülekezet 1737-ben kezdődő első anyakönyve, melyet mind a mai napig folyamatosan vezetnek a lelkészek. Őt Tóth István váltja fel 1737-től 1749-ig, akit Horváth Mihály követett (1749–1757), majd Hrabovszky Sámuel volt 1757-től 1762-ig a lelkész. Az ő idejében, 1759-ben állítanak haranglábat. Hrabovszky Sámuel feljegyezte, hogy lelkészkedése idején az imaház és az iskola is romos állapotban volt. Az ő szolgálata idején vásároltak a templomba székeket, illetve építettek karzatot.

Dubovay János lelkész ideje alatt a gyülekezet új haranglábat épített, és elhatározta, hogy a templom illetve a lelkészlakás felújítására – 1854-ben – templomi fundációt hoznak létre. Ez azt jelentette, hogy a hívek minden esztendőben karácsony és újév között önkéntes adományt adtak a fent említett célra. Erre azért volt szükség, mert a gyülekezet második temploma, melyet 1779. július 6-án kezdenek építeni, és mely 1781. december 8-ára készült el, 1854-re újra romos állapotba került. Ez utóbbi templom cölöpökre épült, torony nélkül. 1884-ben Kiss Lajos lelkészsége idején elkészült a templomhoz a torony, és ezzel a templom új bejáratot kapott. 1885-ben új harangot vásároltak a kisharang helyett, amely időközben a református templomba került. 1902-ben a nőegylet új oltárképet ajándékozott a gyülekezetnek, 1906-ban pedig a férfi énekkar orgonát építtetett, amelyet 1954-ben újjáépítettek, majd 1996-ban villamosítottak.