Körmend gyökerei

A római korban Pannóniának ezen a vidékén virágzó keresztyén közösségek éltek. A vallási élet központja Savaria, a mai Szombathely volt. Az itt fellelt ókeresztyén emlékek is erről tesznek tanúbizonyságot: ilyen például az 1938-ban megtalált Szent Quirinus-bazilikának vélt épület mozaikpadlózata. A megmaradt emlékek szerint Pannóniában ez volt a legnagyobb őskeresztyén épület.

Körmend vidékét legkorábban 1238-ban említi egy okirat „Villa Curmend terra regis” (Curmend falu királyi föld) néven. Kelta vagy római, hun−avar lakosságnak sincsen semmi nyoma, tehát akkor még nem volt lakott hely. Ezt az állítást erősíti Turcsányi Andor evangélikus lelkész, archeológus, aki a múlt század második felében itt jelentős kutatásokat végzett. A város neve szerinte a csagataj (kelet-turkesztáni török nyelvjárás) Kärmän = vár, vízi átkelőhely szóra vezethető vissza.

Lakosai a honfoglalást követő időkben a Rába mellékén letelepített határőrök, kisebb számban szlávok voltak. A tatárok kivonulása után az akkor már várral és templommal rendelkező királyi falunak IV. Béla király 1244. október 23-án kiváltságokat adott. Ezek közé tartozott az, hogy a király idegen bevándorlót bírónak nem alkalmaz. 1448-ban az országnagyok országos vásárjoggal ruházták fel a várost.