A bobai anyaegyház története

A reformáció előtti idők

Vas megye keleti kapujában, a Kisalföld déli szegletében, a Somló- és a Ság-hegy között, a Marcal folyó medencéjében helyezkedik el Boba.

Nem csoda, hogy már a kora vaskorban (Kr. e. 500 körül) is laktak itt emberek. Ezt bizonyítják azok a régészeti leletek (lándzsahegyek, cserépedény-töredékek), amelyeket a község határában, Kismezőnél feltárt tumulusokban (sírhalmokban) találtak. A község eredete a 13. századra nyúlik vissza. A hagyomány szerint azt a területet, ahol Boba község fekszik, a hozzá tartozó földekkel együtt IV. Béla király ajándékozta hősi tetteiért egy Babai nevű vitéznek. Nevéhez fűződik Boba község keletkezése.

Ekkor már létezett a jelenlegi falu határában fekvő, a középkorban elnéptelenedett Vadászüllés nevű község és ősi temploma. Ez a templom, melyben valószínűsíthetően Huszár Gál evangélikus lelkészt, nyomdászt, énekköltő reformátort 1512 táján keresztelték, az 1890-es években igencsak roskatag állapotban, de még létezett. Vadászüllés község 16. századi elnéptelenedése után még évszázadokig szolgált a templom Boba, Nemeskocs és Izsákfa evangélikusainak istentiszteleti helyül, míg a 20. században végleg az enyészeté lett, és ma már csak egy gödör emlékeztet helyére.