A város története

Pápa, ez a különös szépségű dunántúli kisváros (34 500 lakossal) Veszprém megye északnyugati részén a Bakony hegység és a Kisalföld találkozásánál fekszik. A várost átszelő patakok korábban a híres malom-, bőrfeldolgozó-, kékfestőiparnak energiát adó forrásai voltak. Az áthaladó Győr, Zirc, Veszprém, Devecser, Somló-hegy, Celldömölk, Csorna irányába vivő utak – mint az országos főutak hálózatába tartozók – elősegítették az ipar és a kereskedelem fejlődését, a vásározást. A pápai piacok és vásárok országos hírnévre tettek szert a 14. századtól.

Pápa nagyon régóta lakott hely: az újabb kőkortól (Kr. e. 2500–500), a rézkorból (Kr. e. 2500–1900), a kora vaskorból (Kr. e. 800–400), a késő vaskorból (Kr. e. 400–Kr. születése) is találtak itt régészek leleteket, de a római korból is. A népvándorlás korában a nyugati avar birodalomnak nagyobb telephelye volt a mai város helyén (két avar kori temető is van itt). A mai Pápa részét képező Borsosgyőr falu neve is az avar „gyűrű” (vár) származéka. Az avar kort követő szláv telepre honfoglaló őseink 900 táján találtak rá. A honfoglalók emlékét az Árpád unokájáról elnevezett, Pápával határos Tevel (ma: Adász- és Nagytevel) őrzi. A törzsek által meg nem szállt föld a fejedelem birtoka volt, az 1000. évtől királyi birtokká vált. A feltevés szerint Szent István felesége, Gizella kíséretében levő német lovagok egyikének – egy Poppo nevű bajor főúrnak – adományozta a területet. Innen is eredeztetik a város nevét. A legújabb kutatások szerint viszont a város helyén található Pápafalu nevű helységről kapta nevét.

A város (falu) első írásos emléke 1061-ből való (a zselicsszentjakabi monostor alapítólevele). A várossá válás bizonyítéka egy 1398-ból származó oklevél, amely a települést már „civitas (város) Pápa” néven említi. Az újkori Pápa város helyén – a már említett Pápafalun kívül – még 10 középkori településről tudunk. A város a 15. században virágzó mezőváros volt a Garai család kezében, 1482-től a Zápolyák, 1528-tól Thurzó Elek, 1535-től pedig az Enyingi Török család birtokolta. Ettől az időszaktól vannak adatok a pápai evangélikusság megjelenéséről is. A város jelentős szerepet töltött be a Rákóczi-szabadságharc idején is. Vak Bottyán főhadiszállása volt (1705) a Dunántúlon. A szabadságharc bukása után az Esterházyak korában igazi barokk várossá vált. 1809 júniusában – a ménfői csata után – Napóleon csapatai tartották megszállás alatt (5000 sebesültet ápoltak Pápán a hadjárat idején). 1848/49-ben a Pápa melletti Ihászon vívták meg a szabadságharc egyetlen Veszprém megyei csatáját (1849. július 27. Kmety György tábornok).

Pápa a jelentős kézműves- és manufakturális ipara, fejlett mezőgazdasága mellett mindig fontos iskola- (ref. teol. akadémia, tanítóképző, róm. kat. és ref. nőnevelő intézetek, középiskolák) és katonaváros (M. Kir. Honvéd Huszárezred, első magyar ejtőernyős zászlóalj, repülőtér) volt és az ma is kiegészítve a gyógyturizmussal.

Borsosgyőr (fiókegyházközség): avar kori település, máig megőrizte az avar földsáncok nyomait. Pápa része, lakóinak száma 600 körüli, az evangélikus istentiszteleteket a református templomban tartják.