A farádi anyaegyház

Farád a KisaIföldön, a Rábaköz északi részén, a Hanság-medence déli szomszédságában fekszik. A szomszédos községek: kelet felé Csorna, délnyugati irányban Jobaháza. Mindkét település 3 km -re fekszik Farádtól.

A lutheri reformáció Farádon is hamar teret nyert. A középkorban a katolikus vallás tekintélyes oszlopai, az Ostffyak a reformáció lelkes támogatói lettek. Ostffy Ferenc, aki Mária királyné környezetében élt, már Luther tanait vallotta. Később a nagy Ostffy család szinte valamennyi tagja evangélikus lett. Hitükhöz mindvégig ragaszkodtak, akkor is, amikor sok főúr és nemes rekatolizált. Ezen túl pedig evangélikus egyházunknak hűséges és áldozatos védői és támogatói voltak.

Farád régi temploma kelet felől, a falu szélén épült. A paplak a falu közepén, a Tamásiba (ma Rábatamási) vezető országút mellett állt. Tamási Farád filiája volt. A 17. század elején Baranyai Máté volt itt az első ismert nevű evangélikus lelkész. 1628-ból pedig Kőszegi Lőrincről tudunk. 1631-ben Kis Bertalan szuperintendens a Sopron vármegyei gyülekezetek látogatásakor Farádon önálló gyülekezetet talált, amelynek lelkésze Orsits György volt. 1642 és 1651 közötti időből Somogyi Péter, 1654-ből pedig Orsics (Orsits?) Péter neve maradt fenn Farád lelkészeként. A gyülekezet tanítója akkor a trencséni származású Laczkó András volt. Egy egyházlátogatási jegyzőkönyv szintén erről az időszakról, 1654-ről szól. Ebben történt említés egy úrvacsorai kehelyről, amely 1638-ból való.

1673. június 6-án – a Szilvágyon tartott utolsó kerületi gyűlésen – Fekete püspök Aáchs Mihályt avatta Farád papjává, de csak rövid időt, alig egy évet tölthetett a faluban, mivel a vallásüldözés erősödése miatt hosszú bujdosásra kényszerült. 1683 júliusában Thököly kuruc seregeihez csatlakozva − tábori papként − vonult be a meghódolt Sopronba.

A falu lakosainak jelentős része evangélikus hitben élt. A gyülekezet önállóságát és „szabad” vallásgyakorlatát az 1681-es soproni országgyűlés után is megtartotta. Ezt támasztja alá az 1696/97-ből származó feljegyzés is, amely a rábaközi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvében található: "Farád: Csaknem teljesen heretikus (eretnek) nemesek birtoka ez a község. Csupán egy rész tartozik az ország nádorához. Az országgyűlési határozat ellenére itt is van prédikátor. A község hívta meg. Minden lelkipásztori munkát végez nemcsak Farádon, hanem Jobaházán és Csáfordon is, valamint az összes hozzá fordulók részére. A visitatiot nem engedték meg, ezért ünnepélyesen tiltakoztam, és dolgavégezetlenül hagytam el a falut."(Nyilván a hatóság intézkedése miatt: a szerk.)

1714-ben azonban templomától – amely kőből és téglából épült – megfosztották, Büky nevű lelkészét és tanítóját elűzték.

A vallás szabad gyakorlásának ügyében több ízben is adtak be kérelmet, amelyhez több tanúkihallgatási jegyzőkönyvet is csatoltak. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult. Hogy hitüket továbbra is gyakorolhassák, a közeli artikuláris helyre, Vadosfára „seregesen zarándokoltak".

A türelmi rendelet következtében – 1783-ban – újjáalakult a farádi gyülekezet is. Első istentiszteletét Szentháromság utáni 18. vasárnapon tartotta „Ostffy Mihály táblabíró úr” pajtájában. Ezen az istentiszteleten az akkor Vadosfán szolgáló Kustra Márton lelkész „örömkönnyhullatások között búcsúzott el szeretett híveitől". Az istentiszteletet Perlaky Gábor szuperintendens tartotta.

A hitükben megmaradt jobaháziak a gyülekezet önállósulása után Farádhoz csatlakoztak. Ezt tette Rábatamási evangélikussága is. Tamásiban azonban mindössze 6 család vallotta magát evangélikusnak.

Az önállósodott gyülekezet ekkor a már nyugalomban élő Bel1ók György lelkészt kérte fel a szolgálatra mindaddig, amíg Németh Pál a jénai egyetemen be nem fejezi a tanulmányait.

Németh Pált 1784. május 7-én szentelte fel Perlaky Gábor szuperintendens Vadosfán. Ennek az esztendőnek a tavaszán a gyülekezeti imaház építését kezdték meg a hívek, s a munkálatok olyan jól haladtak, hogy ősszel megtarthatták benne az első istentiszteletet. A templomnak használt épület ekkor − II. József türelmi rendelete alapján − csak torony nélkül, udvarra nyíló ajtóval épülhetett. Tornyot és utcai főbejáratot 1806-ban kapott a templom. A késő barokk stílusban, klasszicista homlokzattal készült épület a kor építészeti jellemzőit és előírásait hordozza magán. Szószékoltára, kétoldali karzata van. A toronyba két harang került. A nagyobbikat, amely 3 mázsa 20 font, 1787-ben szerezte a gyülekezet. A kisebbik harangot, amely 1 mázsa 7 font, 1792-ben vásárolták. Ugyanebben az esztendőben jutott a gyülekezet orgonához is. A gyűjtést e munka céljára akkor kezdték meg, amikor arról értesültek, hogy a Győrben állomásozó Tóth Sándor kapitány a farádi evangélikus gyülekezet részére saját költségén megvette a bécsi dán követ házi kápolnájában lévő 5 manuálos orgonát, amelyet csak el kell szállíttatni, és be kell építtetni. A keresztelőmedencét l784-ben Németh Mihály és felesége, Sáry Terézia adományozta a gyülekezetnek.

Az újjáalakult gyülekezet első gondnoka Németh Mihály volt. Az ő 1787-ben bekövetkezett halála után a gondnoki tisztet Ostffy Mihály töltötte be.

Félve attól, hogy a templomra ráépített torony súlya kárt tehet az épületben, azt oldalról támfallal erősítették meg 1847-ben.

A templom építését követően a lelkészlakás is végleg elkészült, és 1877-ig töltötte be funkcióját. Ezt követően lebontották, s a ma is használatban lévő parókiát építették fel.

A templomtól keletre építették fel a tanítói lakást, amely magába foglalta a tantermet is. Ez azonban egy idő után szűknek bizonyult, s ezért a gyülekezet 1868-ban felépíttette azt az iskoláját, amely az 1948. évi államosításig töltötte be feladatát.

A 19. század 70-es éveinek közepén (1875. évi névtár) a farádi anyaegyházhoz 764 lélek tartozott, és 108 tanulót oktatott Badács Pál tanító és Mészáros János káplán, tanító. Az egyházközségnek 1186 tagja volt. Az anyagyülekezet mellett a hozzá csatlakozott jobaházi filiában volt jelentősebb az evangélikusok száma. Tamásiban (ma: Rábatamási) 50 evangélikus élt. Csornán 20-an voltak az evangélikus felekezet tagjai.

Az 1890-es évben végzett népszámlálás szerint az egyházközség lélekszáma 1155 fő.
Farád anyaegyházban 752, Jobaháza leányegyházban 290, Csornán 60, Rábatamásiban 34, szórványban 19 evangélikus élt.

A századforduló idején (1900-ban) a gyülekezet lélekszáma 1235 fő volt. A 20. század első évtizedének végén (1910. évi névtár adata) 845 lélek alkotta az anyagyülekezetet. Az iskola 145 tanulóját Szíj Lajos és Hajas Gyula oktatta. Az egyházközséghez 1190 lélek tartozott. Jobaháza Farád filiája volt.

Az 1940. évi névtárban 808 lélekkel találjuk a farádi anyaegyházat. A tanulók száma 119 volt. Tanítói: Hajas Gyula és Tompos Béla. Az egyházközséghez összesen 1057 evangélikus személy tartozott. Jobaháza filiaként, Rábatamási és Bogyoszló szórványként szerepel.

1950-ben 983 lélek tartozott az egyházközséghez. Az első világháborúban 56 személy halt hősi halált, a másodikban 15-en vesztették életüket. A második világháborút követően többen külföldre távoztak, illetve Sopron vonzáskörzetébe települtek. A legnagyobb apadás ezután következett. Az iparosodást, majd a mezőgazdaság „kollektivizálását” követően sokan a nagy városokban, elsősorban Budapesten kerestek boldogulást.

A század elején a gyülekezetben minden vasár- és ünnepnap délelőtt istentiszteletet, délután könyörgést is tartottak. Reggeli könyörgések szeptembertől júniusig voltak, iskolaidő alatt. 1935-től adventben és böjtben esti istentiszteletek kezdődtek. Ezek az esti alkalmak „tűzveszélyesek" voltak, mivel ekkor még petróleumlámpával, illetve gyertyával világítottak. Ez az állapot az 1939. év karácsonya után oldódott meg. Ekkor vezették be a villanyvilágítást.

Bibliaórákat 1930-óta tartanak a gyülekezetben. Az ifjúsági egyesületben kezdték, majd 1935-től a külön működő leánykörben is bevezették.

1942-ben rendeztek először evangelizációt, amelynek nyomán 1943-tól gyermekbibliakör alakult. Ez azonban a háború alatt, majd azt követően néhány évig – a harcok közeledtétől 1950-ig – szünetelt. Kitüntetés, feladat és egyben komoly lelki gazdagodás lehetősége volt a gyülekezet számára, hogy egyházkerületünk itt rendezte meg a leány-népfőiskola 1943/44-es évfolyamát.

A gyülekezetben élénk „egyháztársadalmi élet” folyt. Már a a 20. század elején az ország többi részéhez hasonlóan Farádon is kezdett kialakulni az egyesületi keretben folyó munka. 1896-ban a canonica visitatiót végző Gyurátz Ferenc püspök buzdítására Farádon és Jobaházán is megalakult a nőegyletet. Farádon azonban személyi ellentétek miatt hamar feloszlott.

Az ifjúsági munka igazán 1931-től lendült fel. Ekkor segédlelkész érkezett a gyülekezetbe, Szalay Sándor, aki az ifjúságot lelkesen felkarolta s vezette. Az ifjúsági egyesület bevételeiből könyvtárat hoztak létre. 1934-ben felmerült egy saját helyiség igénye is. 1938. március 15-én le is tették a ház alapkövét, s az épületet 1939. február 5-én avatta fel dr. Podmaniczky Pál teológiai tanár, a kül- és belmisszió ügyének jelentős alakja. Az új helyen folytatódott tovább az ifjúsági élet egészen 1948-ig.

1935-ben alakult meg a már említett leánykör. Vezetőjük 7 éven keresztül Eőry Karola tanárnő volt. 1941 őszén téli tábort rendeztek a környékbéli evangélikus leányok számára is.

A második világháborút követő időszak a túlélés kora volt. A gyülekezeti élet szinte csak a templomba szorult.

Szalay Sándor lelkész hirtelen elhunyt 1975-ben. Helyette a gyülekezet szeptember 7-i közgyűlése egyhangúlag választotta meg lelkészének Szűcs Kálmánt. Beiktatására 1975. szeptember 28-án került sor.

Az 1983. és 1984. év a gyülekezet történetében újabb állomást jelentett. A templom felújítása ekkorra már esedékessé vált. A gyülekezet azonban kivitelezni még nem tudta, a teljes felújítás már csak az új évezredben valósult meg. 2000 és 2006 között teljes körű felújításra került sor. Ennek befejezése után 2006. szeptember 10-én adott hálát a gyülekezet ünnepi keretek között. A 2006. év más szempontból is fontos a gyülekezet számára. 31 évi szolgálat után ebben az évben vonult nyugalomba Szűcs Kálmán lelkész. A gyülekezet augusztus 13-án ünnepi istentiszteleten búcsúzott szeretett lelkészétől. Jelenleg Gombor Krisztián lelkész gondozza a gyülekezetet.