A város a Mezőföld északi részén, a Velencei-tótól mintegy 20 km-re nyugatra, Fejér megye középső részén helyezkedik el. E terület – a régészeti leletek tanúsága szerint – már a magyar államalapítás előtt lakott hely. A város első írásos említése 1007-ből való.

Fehérvár a magyar királyok koronázóvárosa és temetkezési helye, s az ország egyik egyházi központja volt, szerzetesi rendházakkal, országos hatáskörű hiteles hellyel, káptalani iskolával. Jelentős helyzetét erősítette, amikor III. Sándor pápa kiemelve az itteni társaskáptalant a magyarországi egyházszervezetből, s pápai főség alá helyezte.