Sikátor és Veszprémvarsány községek története

Sikátort közúton a 82-es útról Veszprémvarsánynál letérve, attól 2 km-re lehet elérni. Győrtől való távolsága 33, míg Veszprémtől 44 km. Sikátor a Pannonhalmi kistérséghez tartozik. Azon hat település egyike, amelyeket Veszprém megyéből csatoltak át 2002. október 20-án a Győr-Moson-Sopron megyéhez. Sikátor község zsákfalu. Lakóinak száma 341 fő.

1356-ban a Pók nemzetségből való Móric fia, Simon, bakonyi és győri főispán, Csesznek várának ura elfoglalja a pannonhalmi főapátsághoz tartozó Varsány községnek egy határrészét, és itt Sikátor néven új községet szervez, melyet a régebbi kolostori telepítésű pásztortanyával egyesítve néha Dombóteleknek is neveznek. Ettől kezdve Sikátor nem apátsági birtok, hanem a cseszneki várhoz tartozó jobbágyfalu. A település első írásos említését először 1392-ben találhatjuk meg Sykator névvel, mely latin eredetű szó, és szűk utcát, szőlő közötti „vakutat” jelent.

A mohácsi vész után, az 1530-as években, Csesznek várának tulajdonosa, és így Sikátornak is földesura, az evangélikus Enyingi Török Bálint. Az ő befolyására csatlakozik Sikátor is a reformációhoz. Tehát a gyülekezet gyökerei a reformáció századába nyúlnak vissza. Ennek dacára Sikátor nevével az egyháztörténetben csak 1661-ben találkozunk, amikor Musay püspök az önálló egyházközségek közé sorolja. A törökök a községet 1542-ben elpusztítják, melyet a kisszámú őslakosság és az új telepesek 1720 után építenek fel ismét. A lakosság mezőgazdasággal és a környező erdők miatt fakitermeléssel foglalkozott. Virágzott a település szőlőkultúrája. Vallási szempontból megosztott a falu, nagyobb része evangélikus, kisebb része katolikus.

Veszprémvarsányt a Győrt Veszprémmel összekötő, 82-es számú út mentén, Győrtől 30, Veszprémtől 40 km távolságra találjuk. A Pannonhalmi kistérséghez tartozik. Azon hat település egyike ez is, amelyeket Veszprém megyéből csatoltak át 2002. október 20-án Győr-Moson-Sopron megyéhez. Lakóinak száma 1049 fő.

Nevét a pannonhalmi apátság 1210. évi oklevelében említik először Vosyan, majd 1531-ben Nag Warsan néven. Varsány volt a honfoglalás előtt a magyarokhoz csatlakozó alán néptöredék neve. A középkorban az apátság legnépesebb faluja volt. A település 1542-től elnéptelenedik, csak 1606 után térnek vissza lakosai. A Bécs felé vonuló törökök utoljára 1683-ban égették fel a falut. Ekkor pusztult el római katolikus temploma, amit 1725-ben barokk stílusban építettek fel újra.

A szőlőket 1714-ben telepítették újra az írásos dokumentumok szerint. Varsány népe földművelésből, szőlő- és gyümölcstermesztésből élt. A 16. században népessége magyar, vallási szempontból fele részben katolikus, a lakosok másik fele részben evangélikus, részben református volt. Iskoláját 1720-ban alapították. 1982-ben iskolája körzeti iskolává vált. A 17. és 18. századi helyzet után fejlődést hoztak az 1895 körül megépült vasútvonalak.