Esztergom a Pilis-hegység lábánál, a Visegrádi-hegységtől nyugatra, Komárom-Esztergom megye északkeleti részén, a Duna folyó jobb partján, a Szlovákiához tartozó Párkány várossal szemben fekszik. A Dunakanyar legfelső városa.

Esztergom Magyarország egyik legnagyobb történelmi múlttal rendelkező települése, egyik első fővárosa, a katolikus egyház ezeréves székhelye hazánkban, az evangélikus gyülekezet azonban csak a 20. században született meg.

Bél Mátyás szerint1 nevét az Ister (Duna) és Garam folyótól kapta. Innen neve Istroganum, magyarul Esztergom, szlovákul Ostrihom, németül Gran a Garam folyóról. Egy leírás arról szól, hogy a középkori város a mai város alatt a földben nyugszik, s csupán régészeti feltárásokkal közelíthető meg. A régi Esztergom ugyanis a 150 éves török uralom alatt megsemmisült. A legújabb ásatások eredményeiből tudjuk, hogy a Várhegy és környéke a jégkor végétől (20 000 év) folyamatosan lakott hely. Kr. e. 350 körül a kelták telepedtek itt le. Az időszámítás kezdete utáni évszázadban római légiók hódították meg a környéket, és Sola néven Pannonia provincia fontos városa lett. A népvándorlás korában hun, germán, avar és frank népekről tanúskodnak leletek, de a honfoglaló magyarok emlékei is fellelhetők. A 960-as évektől kezdve Géza fejedelem ezt a települést választotta lakó- és uralkodási helyéül. Itt a Várhegyen a római castrum (vár) területén kiépített palotában született 975 táján fia, Vajk, a későbbi István király. Géza építtette az első templomot is a Várhegyen István vértanú tiszteletére. 1000-ben itt koronázták Istvánt királlyá. Ettől kezdve épül ki igazán a vár, amely a tatárjárásig (1241) királyaink székhelye, nemcsak a magyar állam, hanem az egyház és egyben Esztergom vármegye központja is. Az esztergomi érsek a magyar egyházszervezet vezetője, prímása, kiemelkedő állami funkciókat is betöltve, többek között a magyar királyok megkoronázása is az ő joga. A tatárjárás után, bár a város lassan újjáépült, IV. Béla a palotát az érseknek adva, a királyság székhelyét Budára helyezte át. 1304-ben Vencel cseh király hadai foglalták el a várost, mely ezután többször is gazdát cserélt. 1327-ben a királyi városhoz csatolták külvárosát, Kovácsit is. A következő századokban a város a magyar kultúrának Buda mellett egyik fellegvára lett, gyakran fordultak meg itt királyi vendégek, tudósok és művészek. Bonfini, Mátyás történetírója Mátyás király építkezéseit emeli ki.

Külön fejezet lehetne Esztergommal kapcsolatban Bakócz (Erdődi) Tamás (1442–1521) élete és munkája, aki X. Leó pápával szemben ellenjelölt volt, s egy apostoli nótárius ezt írta vele kapcsolatban: „Ha a magyar főpap ül Szent Péter székébe, a magyar kérdés lesz a vatikáni politika tengelye.” Ő volt, mint tudjuk, aki a török kérdést komolyan véve hadjáratot akart indítani ellenük, ebből született a parasztfelkelés az általa kinevezett Dózsa György vezetésével.