A gyülekezet története

Pápa város közelében, a Marcal folyó mellett elterülő Marcalgergelyi község valószínűleg a 12. században létesült, elnevezése: Gergelynek a birtoka, azaz a Gergelyé szóból alakulhatott ki. A hagyomány szerint a falu első gazdája Bicsak Gergely földbirtokos (rablólovag?) volt, akinek kastélya a róla elnevezett Bicsak-dombon lehetett. A 19–20. sz. fordulója körüli ásatások során késő bronzkori, római kori és Árpád-kori leletek is kerültek elő a falu területén, határában. A település lélekszáma 1880: 444, 1890: 401, 1900: 438; 1910: 421; 1940: 463; 1949: 467; 1960: 680; 1986: 556; 1990: 524; 2001: 472. Határa (1984-es adat alapján): 776 hektár, ebből szántó 530 hektár.

Falunkról az első feljegyzés az Anjouk idejében, 1343-ban íródott. Ebben a falu GUREGER, GERGERI, és GEREGER néven szerepel. A következő okirat Hunyadi Mátyás korából maradt ránk a pannonhalmi apátság levéltárában. Ebben a falu GEGHERY és GERGYELY elnevezésű. Az összeírásokban a község 1531-ben jelenik meg először, ekkor Choron Andrásnak, a megye legnagyobb földbirtokosának tulajdonában van. A falu neve ekkor: GERGELY.

Elnéptelenedése 1553-ban kezdődött, amikor a török több családot is elhurcolt, egy család pedig a pestis áldozatává vált. Egy évvel később már minden telke üres, 1556-ban a törökök teljesen elpusztították. A 16. század végén az egész környék lakatlan, a következő század elején népesedik be újra, amikor a jobbágyok visszatértek elhagyott otthonaikba. A falut 1609-ben említik ismét az összeírások, több nemes fizet a községben 2 Ft adót. A község curiális nemesi faluvá válik. GERGELLY 1610-ben 2 Ft-ot, GREGOLI 1613-ban 4 Ft-ot, GERGHLY pedig 1618-ban több nemes után ½ Ft-ot fizet. A törökök pusztításai, gyújtogatásai ismét lábra kaptak, egymás után pusztítják el a falvak portáit. 1626-ban, 1635-ben és 1636-ban csak 1 Ft, 1638/39-ben még kevesebb: mindössze ½ Ft a falu taksája. A porták száma még a következő években sem szaporodik, sőt, 1647-ben már csak 1/4 portát mondhat magáénak.

Az 1670-es és az 1680-as években, a nagy megpróbáltatások és a nagy pusztítások ellenére az újrahonosuló falu kicsi, düledező házai közt a reformáció tanítása terjed, megalakul az evangélikus gyülekezet, aminek pontos dátumáról nincs feljegyzés. Míg Szergény és Külsővat fel vannak véve Musay 1661-es regestumában (jegyzékében), addig Gergelyi még nem szerepel ebben. Nem szerepel lelkésze a Concordiát aláírtak között sem. 1680 körül sok földönfutó prédikátorunk egyike, Kránitz Lőrinc vetődik el Gergelyibe (Szergényből), és az 1681-es soproni országgyűlés idején már ő a falu lelkésze. Már nem fiatal ember, 60-65 éves lehet, megtelepszik, és élete hátralévő idejét a kis filia lelki-szellemi felemelkedésének szenteli. Utóda 1688-tól egy másik „exuláns” (exulans vagy exsulans szó jelentése: számkivetett, menekült) pap: Makovinszky (Makovitzki) Tamás még öregebb fejjel folytatja a megkezdett munkát. Jóval túl jár már a 70. életévén, amikor eléri a halál 1694-ben. Ebben az időben a hajdani anyagyülekezet, Külsővat, már mint filia kapcsolódik Gergelyihez.

Régi egyházi irat szerint „1694-ben már volt a gyülekezetnek tanítója, és ezen évtől kezdve Miskey Ádám feljegyzi a tanítók nevét is.” A kemenesaljai egyházmegye esperese 1695-től 1704-ig Asbóth János, aki 1695-ben Szergényt és Marcalgergelyit (Gergöli) is meglátogatja.” Az 1695. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv azt mondja: lelkész nincs a faluban Makovitzki halála (1694. aug. 10.) óta; az iskolatanító Miskei Sándor.

„Miskei 1697-ben Gencsre távozott, utána Szakonyi Ferenc, Héritz Pál (1703?) és Horváth György (1703–1705) tanítók váltották egymást több-kevesebb időt töltve a gergelyi iskolában, majd Dolgos István következett, ki innen Tokorcsra távozott 1706-ban. Még ez évben Szeko Jánost kérik Gergelyi lelkészéül, de ő, valószínű, marad Tokorcson, ill. Alsó-Mesteriben. Dolgos távozása után Szakonyi István és Nagy György (1732) látta el a tanítói tisztet.

1725-ben tartott itt egyházlátogatást Király Mátyás consenior (társszenior, ma alesperes). Az 1725-i névtár szerint Szergény a kemenesi egyházmegyéhez, Maarcalgergelyi (Gergöli) pedig Veszprém megyéhez tartozott. A névtár szerint Gergelyin a Rector nomen ignotum – a tanító neve ismeretlen. A latin nyelvű írott emlék (az I. keresztelési anyakönyv első oldala) szerint 1694–1732 között nem volt lelkésze a falunak, így az egyházi anyakönyvekben ebben az időben valószínűleg a tanítók bejegyzései találhatók meg.

III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt (1715–1780) újra felerősödött az üldözés. A helyzet annyiban különbözött a korábbitól, hogy a visszaszorítást a vármegyék hatáskörébe utalták. 1732-ben Kemenesalján helytartótanácsi végzés alapján az összes evangélikus gyülekezet elvesztette templomát a dömölkin kívül. Elűzik az igehirdetőket, a családokat csendes bibliaolvasásra szorítják vissza. Még az artikuláris Nemeskért sem kímélik.

Talán emiatt is történhetett, hogy 1732-ben Perlaky János szergényi lelkészt átválasztják „Gergöli”-be, s a lelkész nélkül maradt Szergény gyülekezete is átcsatlakozik. (Ez évben születik fia, Gábor, a későbbi dömölki lelkész, püspök, ő keresztelte Berzsenyi Dánielt, és feleségével keresztszülei is voltak.) Azzal, hogy ez a nyomorúságos kis falucska biztonságos otthont és megélhetést ad egy üldözött lelkésznek, és azzal, hogy ilyen történelmi idők jártak, a gergelyi gyülekezet határai is tágulnak. Gergelyi „menedékhely” ismét, mint volt Kránitz Lőrincnél is. De most már nem földönfutó papoké, hanem papjukat vesztett gyülekezeteké. Sőt, több „menedéknél”. Lelki otthona több ezer evangélikusnak. Vonzáskörzetébe kerül 10-12 falu evangélikussága. Addig virágzó nagy gyülekezetek – köztük Magasi, Hőgyész, Gencs és Szergény – találnak lelki otthonra a hirtelen megépített és bővített hatalmas fatemplomban. Állandó révészt fogadnak fel, hogy átjuthassanak a Marcal széles árterén a gergelyi istentiszteletekre. Nagy tömeg verődhetett össze vasárnaponként a szergényi révnél, amit igazol egy igen ritka – talán egyedülálló – dokumentum, a folyamatosan vezetett úrvacsora-katalógus, amiben az úrvacsorával élők számát gyakran 300-400 főben jelöli meg. Perlaky „1742-ben jelen volt Tóth-Sipkovits János dunántúli superintendens beiktatásán. Az 1750-i névtárban még Perlaky neve van” – olvassuk egy lelkészi jelentésben. 1746–1750 között Perlaky János Téten teljesít szolgálatot, majd visszatér. Ez idő alatt Szentgróti Mihály a lelkész.

1743. május 7-én, azon a nemesdömölki istentiszteleten, ahol elhelyezték az első építendő kőtemplom alapkövét, Perlaky János szolgált a helyi Miskei Ádám és Kis Zsigmond mellett.

1754. Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap nagy veszteség érte az eklézsiát, első, fából készült temploma a paplakkal és a falu egy részével együtt leégett. Nagy veszedelemben forgott az alig féléves, második házasságból született kis Perlaky Dávid (a későbbi gergelyi lelkész, majd dömölki esperes) élete is, a bölcsőből sikerült az égő lakásból kimenteni. Új templomot és lelkészlakást építettek. A templom „fala 1767-ben az északi szelek miatt már-már elkorhadt, a karzat hozzáadásával kinyittattam, 1768 júliusában a harang eltörött, u.a. év augusztus havában Győrből újat hozattam. 1770-ben Nagycsütörtökön lett a 80 frtos új orgona felállítva, Győrből hozatva a hívek közadakozásából. A haranglábak a régiség miatt már-már elkorhadván 1773 jún. 24-én újak állíttattak fel” – írja a lelkész. Az orgonakészítés abban az időben faluhelyen egészen rendkívüli volt. Az első két fatemplom helyére, sorsára vonatkozóan sem leírásokból, sem a község öregjeitől nem tudtunk semmit. Az 1783-as első katonai felmérés térképén – ha az látszik – mai helye körül látható. 1763-ban Nemes- és Pór-Szalók is Gergelyihez tartozik filiaként az 1780 körüli időkig.

1753-tól Horváth György, 1754–1755-ben Fodor István, 1755–1758 között Vermes János, 1758-tól 1760-ig a mentshelyi László György, 1760–1762-ben Kováts Mihály, 1763 körülig Hidrich, majd rövid ideig (1762−1763?) Adorján János tanított a kicsi iskolában.

Valószínű Perlaky hosszan tartó betegsége miatt több, fent említett tanító segédlelkészként is szolgálatot teljesíthetett a faluban (Fodor István, László György, Kováts Mihály és Adorján János). 1763. március 10-én utódlási reménnyel érkezik, s 1763. május 23-én bekövetkezett halála után „Perlaky János helyébe Tompos Balázs lépett...” – írja egy emlékezés. Tompos 1765. március utolsó napján Dabronyba megy, helyét Miskey Ádám foglalja el. „Miskey Ádám, a nemesdömölki gyülekezetnek 32 éven át volt lelkésze, némely hallgatóknak hálátlansága és közelgő öreg kora miatt jött a faluba” – írja egy emlékezés. Miskey 82 éves korában bekövetkezett halála után (1774. október 10.) Perlaky Dávid, Perlaky János fia következik (1774. dec.–1777. máj.), majd Németh Ádám (1777–1779).

1775-ben Tompos gergelyi lelkész kemenesaljai consenior, 1791-ben „Surrogatus Superintendens” (a püspök helyébe választásra ajánlott) lett. A gyülekezet tanítója 1770-től Pallósi János, 1776–1783-ig Malatides Pál, a későbbi súri prédikátor.

Tompos Balázs lelkipásztor 1779. aug. 23-tól immár másodszor kerül a faluba. Régen az istentiszteleten ősi dallam szerint énekelték a Szentírás igéit. Ez a szokás Gergelyiben a 18. század végén még élt, Tompos Balázs szüntette meg. A gyülekezet maga vitte levelét ez ügyben Kis János püspökhöz Sopronba. Kis János – nem akarván megbántani őket – elrendelte a lekciók éneklését továbbra is. Diadalmasan vitték a levelet a parókiára, Tompos csak ennyit mondott: „Pál apostol is püspök volt. Kis János is püspök. Hát énekeljék el nekem, hogy mit írt abban a levélben a főtisztelendő úr!” De hát a presbiterek nem akarták elénekelni a levél szavait. Erre a lelkész így tett pontot a vita végére: „No, ha kendtek nem éneklik el Kis János levelét, akkor én sem fogom elénekelni Pál apostol leveleit!” Azóta Gergelyiben sem énekelve olvassák a lekciót.

„1781-ben Szergényt, Hőgyészt és Magyargencset, 1782-ben pedig Mihályházát találjuk a gergelyi lelkész adminisztratív hatósága alatt. Sőt ide tartozik Vinár, Adorjánháza, Mezőlak is, bár csak rövid ideig. Hőgyész és Magyargencs 1783-ban különválik, anyásítja magát” − írja egy emlékező lelkész.
1782-től 1788-ig Vásonyi Dániel a tanító. Ebben az időben 49 ház, 82 háztartás alkotja a kis falut, 362 fős lakosságából 37 katolikus, 250 evangélikus és 15 izraelita. A községben (és Szalókon) lévő zsinagógáról is említés történik.

Közben a gyülekezet hiába próbálkozik, hogy templomot építsen. Nem sikerül. Kérelmet nyújtanak be az egyházmegyéhez, de hiába. Már-már beletörődtek a változtathatatlanba, amikor megjelent a türelmi rendelet.

1781. október 25-ét követően II. József rendelete egyelőre még több korlátot szabott az evangélikus templomépítés elé.

A legtöbb gyülekezet, így a gergelyi is késedelem nélkül nekilátott sok kilincselés után a templomépítés megszervezésének. 1783-ban az akkori iskola udvarán egy torony, harang nélküli, északi oldalról az iskola-templomkertből nyíló ajtóval, magtárszerű templomot építettek. A templombelső ún. „szélirányos”, a hajó nyugati oldalfalának közepén találjuk a szószéket, alatta, előtte pedig az oltárasztalt, közelében a keresztelőmedencével. A gyülekezet pedig körben helyezkedett el. Az ige és a szentségek hangsúlyozásának belsőépítészeti kifejezésében óhatatlanul az ige, az igehirdetés került itt központba. A templomépítésben részt vevő ácsmester neve ismert: Sterit Jakab.

Ez a már 1782-ben kérelmezett, 6x10 öl külső méretű épület lett a falu harmadik temploma. Az út túloldalán állt a korábban is meglévő fa harangláb, kis haranggal, (később harangokkal), amely „helyettesítette” a tornyot.

1782–1784 között 141 templomépítési engedélyt adtak ki. Perlaky Gábor gergelyi származású püspök öt év alatt (1781–1786) a Dunántúlon nagyobbrészt személyesen és részben megbízottai által 76 új templomot szentelt fel, köztük a Gergelyit is 1783. november 1-jén.

Az 1786. évi nemesdömölki kerületi gyűlés 13 egyházmegyét alakított ki a dunántúli kerületben, köztük a veszprémi felső egyházmegyét, melynek seniora Tompos Balázs gergelyi lelkész lett. (Ide tartoztak: Gergelyi, Pápa, Dabron, Nagy-Aláson, Nagy-Szőlős, Kerta, Homok-Bödöge, Vanyola, Tamási, Ajka, Vetse, Kis-Kamond, Vath, Nemes-Szalók, Szörtsök, Pusztamiske, Csékut és Galsa.) Az 1787-ben tartott egyházmegyei gyűlésről már van latin nyelvű jegyzőkönyv. A gergelyi egyházmegyei gyűlésen Szakonyi József választatott conseniorrá. A következő gyülekezetek bírtak nyilvános vallásgyakorlattal: Gergelyi, Bödöge, Szentlászló, Bakonyszombathely, Csernye, Palota, Öskü, Ajka, Nagy-Szőlős, Kerta, (Galsa, Rigács, Ukk), Nagy-Alásony, Dabrony. 1787-ben alakul ki az a közös gyülekezet (Gergelyi–Szergény–Külsővat–Mihályháza), mely aztán a II. világháború utánig, 1950-ig fenn is maradt.

1788-ban Ritzinger Pál az „oskolamester”, 1788–1790 között Szabó Ádám, 1790-től 1798-ig pedig Patyi István a tanító. 1792-ben Tompos Balázs senior és Szakonyi József consenior körlevélben ajánlják a pápai iskola támogatását. 1795-ben Tompos és Szakonyi kiadja a Mestereket illető törvényeket. Néhány érdekes pontja a „törvénykönyvnek”:

„7. Az szokott harangozást (…) nem a magok tetszése szerént, hanem Predikátorjoknak rendeléséből tselekedjék (…).
9. Minthogy az a panasz a gyülekezetekben, hogy a Mesterek igen nyalkán viselik magokat, azért tisztességes ruhában járjanak, Frantzia kalapot, Selyem keszkenyőt, kitzifrázott rövid mentét ne hordjanak, hanem olyant, amellyben a prédikáló székre is felmehetnek.
A Lakodalomban ne tánczoljanak, hanem vége lévén az ebéd és vatsorának, mindjárt haza mennyenek (…)”

Az 1798. évi anyakönyvben található összeírásban ez áll: Gergelyiben 296, Külsővathon 220, Mihályházán 162 és Szergényben 385 ev. lélek él. 1798–1801 között Greskovics János, 1801-től 1811-ig Polgár György, 1811–1827 között Lévai László, 1827-ben Csöngető István, 1827-től 1842. októberig pedig Hegyi Mihály a felekezeti iskola nevelője.

Az 1803. évi kerületi gyűlés jegyzőkönyve szerint a felső egyházmegye élén megmaradtak Tompos Balázs, Szakonyi József és Szakonyi Ferenc. Tompos „öregségének bajai miatt több ízben letette volt a seniorságot, mely lemondása tsak közelebb vétetett bé. 1803. 12. Oct. A Kis-Somlói kerületi gyűlésen.”

1809. dec. 2-án Kiss József segédlelkész veszi át a lelkészi hivatal vezetését Tompos mellett. Tompos Balázs utolsó hivatalos ténykedése 1809. dec. 2-án történt. Fehér mészkő sírkövén a felirat: „Itt nyug T. N. Tompos Balás gergeli ev. pr. és sen. Szül. 1736 és megholt 1813 1. hó 18. 50 esztendős pred.”

1818. júl. 28-tól 1845 márciusáig Berke Mihály a falu lelkésze, aki 1811-től a veszprémi egyházmegye esperese is Szakonyi József helyett. 1842. novembertől 1858-ig Tüskés István oktatja a tanulókat a gergelyi iskolában. Berke Mihály halála miatt 1844. ápr. 23-tól segédlelkészként, majd 1848. júl. 24-től lelkészként Varjú József áll a gyülekezet élén, aki végül is a korábbi, 1842-es templomjavítási szándékot megvalósítja 1848-ban, padok készíttetésével együtt.

1858–1868 között Bolla Gábor, 1868-tól 1878-ig Tulok Sámuel, 1878–1887-es években Nagy Elek, 1888–1903 között pedig Szente Gyula a falu tanítója, aki innen Bánkra került, cserélt Kárpáti József ottani nevelővel. 1866-ban új, második, alul-fölül szépen díszített bronzharang kerül a haranglábra, (424 font, kb. 211 kg), felirata: „Gergelyi Ág. h. evang. Község” és „Seltenhofer Frigyes öntötte Sopronban. 1866.” Ez a harang ma Szergényben szól a hívekhez…

1870. július 6-án püspöklátogatás volt Gergelyiben. Részletek a dokumentumokból:

„A gergelyi ág. hitvall. ev. gyülekezetnek Főtisztelendő Karsay Sándor püspök úr látogatásakor 1870 Július 6.-án adott feleletei (…)
c.) A’ gergelyi ev. gyülekezet számlál 1500 lelket, ugyan is Gergelyiben az anyában van 346 lélek, Szergényben mint leányegyházban van 726 lélek, K.Vathon 234, Mihályházán 184 lélek. Nyelve magyar, tagjainak élelmi forrása földmivelés. (…)
III. a.) Terjedelmessége. Az anyagyülekezetnek van három leányegyháza: Szergény, Külső Vath, Mihályháza. Szergény ¼, K Vath ¾ óra, Mihályháza 1 óra távolságra van az anyától.
c.) Lelkészsége. A’ gyülekezetnek egy lelkésze van Varju József, segédje nincs. (…)
d.) Vallásos élet. A’ gyülekezet vallásos élete. Az isteni tiszteletek csupán nyilvánosak, magán vallásos gyakorlatok nem divatosak. Mindig világos nappal a templomban s a vasárnapi isteni tiszteleten kívül tartatnak mindennap reggeli könyörgéseket is. (…) Bibliával és Újtestamentommal a hívek többnyire el vannak látva. A rendes úrnapokon kívül megtartatnak a Sátoros ünnepek, Ujév, Nagypéntek, áldozó csütörtök, hálaadó, a reformáció ünnepe is, ha vasárnapra esik. (…) Az Úri szent vacsora kiszolgáltatik minden sátoros ünnepnek mind a két napján, újévkor, vízkereszt utáni vasárnap, nagypénteken, áldozókor, hálaadókor és ádvent első vasárnapján nagy részvéttel. Privát és beteg gyónások rendkívül nem gyakoriak, éjjeli órákban ritkán követeltetnek. A kereszteléseknél csak a ker. anyák vannak jelen, háznál való keresztelések ritkán fordulnak elöl, költséges és lármás pasziták nem divatosak. A gyermekágyas asszonyok felgyógyulásuk után rendesen járnak egyházhoz, szülés után három négy hétre, (…) A házasoknak háromszori kihirdetések törvény szerint történik, három egymás után következő vasárnapokon. Az esketések déltájban történnek. (…) A haldoklókhoz a lelkész imádkozás végett ritkán hívatik; (…) A’ halotti prédikációk a temetés után tartatnak felnőtt korúak felett. Búcsuztatások még szokásban vannak, de csak a leány gyülekezetekben. Halotti torok nincsenek szokásban nálunk. (…)
e.) Az eklézsiai anyakönyvek keletkeztek, az első kötet 1754-ben november 3.-ikán, a’ második kötet 1798-ban, melyekben félbe szakítások nincsenek. Két kötetből állanak, az 1754-dik évben keletkezettnek első lapján ez a történeti jegyzet találtatik, ugymint:
Annotatio pro futurorum memoria Ecclesia Gergeliensi summe necessaria. (A gergelyi gyülekezet feljegyzései a jövő emlékezetére szükséges összefoglalásban).
Az utóbbi tíz év alatt szaporodott a gyülekezet 262-vel, részint beköltözések, részint halálozások csökkenése által. Konfirmáltattak összesen 303-man. Fiú 160, leányok 143, áttérések nem történtek. Eskettetett 116 pár, (…) Meghalt 494, férfiak 245, nő 249, szerencsétlenül kimúlt 5, öngyilkosság nem történt.
f.) Templom, hossza 10 öl, szélessége 6 öl épült 1783ban. Építésze nem tudatik, (…) A’ templom szentelési emléknap nem tartatik meg. A templom elavult karban van, tornya nincs, harang van kettő, a’ nagyobbik 424 font, kisebbik 200 font, (…). Van orgona. (…)
h.) Az eklézsia iskola intézetei. Az egyházközségnek van négy iskolája. Az anyagyülekezetben egy elemi, a leány gyülekezetek is egy-egy elemi iskolával bírnak. Tanulók száma összesen 226, fiú 123, leány 103. Téli időszakban bejárnak szorgalmatosan. Az elöljárók a gyermekeiket hanyagon iskoláztató szülőket néhányszor megintették. Tanszerek nem igen vannak, iskola épületek sem legjobb karban. Felügyelet rendes.
i.) Iskolatanító négy van az összes gyülekezetben, az anyagyülekezetben egy, a leány egyházakban három. Gergelyiben mint anyában Tulok Sámuel, Szergényben Erdélyi Károly, Kvaton Varga János, Mihályházán Mátis Sámuel. Tanultak Sopronban. (…)
k.) Levéltár. A gyülekezetnek levéltára nincs. A templomi sekrestyében a ládában tartatnak és őriztetnek a gyülekezetet illető okiratok, felvigyáz rájuk a lelkész és a gondnok.
l.) Könyvtár. A gyülekezetben vannak, kik olvasni szeretnek, arról, hogy legyen mit olvasniok, gondoskodnak az olvasni szeretők. K.Vathon jó könyvek kész gyűjteménye van, melyek az olvasó társaság pénzéből szereztetnek. (…)
3. Birtok. Egyházi épületekben. Lelkészi lak áll három szobából, egy konyhából, egy kamarából, egy pincéből, egy istállóból és egy kis pajtából. Tanítói lak áll egy szobából, egy konyhából, egy iskolából, egy kamarából, egy istállóból, és egy kis színből. Földbirtok 59 hold, ebből a lelkészé 24 ½ hold, ebből rét 4 ½ hold, tanítóé 14 ½ hold, ebből rét 1 ½ hold. Gyülekezeté magán használatra 20 hold, ebből rét 4 ½ hold. Kert a lelkészé ½ hold. Készpénz tőke 370 ft 20 kr. o. é. (…)
5. Tüzkármentesítve mind az anyában mind a leány egyházakban vannak az egyházi épületek. (…)
q.) Az evangelikusok saját temetőjüket elkülönítve bírják, más felekezetűekkel a temető miatt semmi kellemetlenség nincs, be van kerítve árokkal és eleven sövénnyel, családi külön sírboltok csak a K.Vathi temetőben vannak. (…)
Az egyházlátogatást tartván a Gergelyi ev. gyülekezetben, jelen voltak: Ns. Tatay Sámuel esp. Belák János egyh. lát. jegyző, Varju József gergelyi, Kiss Lajos h.bödögei lk. Matkovits Tivadar egyh. m. felügy. Magassy György helybeli felügy. Tulok Sámuel gergelyi, Erdélyi Károly szergényi, Varga János vathi, Matisz János mihályházi tanítók s a gyül. elöljáróság és számos tagok.”

1885. április 24-én Kemeneshőgyészből segédlelkésznek Szili Lénárd hivatott meg, s miután a csendes, jámbor életű Varjú József 1889-ben meghalt, helyébe még ezen év július 28-án Szili Lénárd egyhangúlag választatott meg a község lelkipásztorának.

Szili Lénárd nekrológjából a következő életrajzi adatokat ismerhetjük meg: Szili Lénárd 1858. szeptember 12-én, Vönöckön született. Apja, Szili Pál itt volt tanító. Iskoláit Vönöckön, és Sopronban végezte, 2 évig tanult a halle−wittenbergi egyetemen is. 1882−1885-ig Kemeneshőgyészen volt káplán, 1885-ben érkezett Marcalgergelyibe ahol először segédlelkész, majd 1889-től rendes lelkész volt. Szili Lénárdot így jellemezte lelkészkollégája: „A ki csak hozzá fordult bajában vigaszért, s pártfogásáért, soha nem lett hidegen elutasítva, mert mindenkihez volt egy jó szava, egy-egy életre való jó tanácsa, a miért hívei bizalommal közeledtek, szeretettel ragaszkodtak is hozzá. Mindég örömmel hallgatták templomi szónoklatait is, mert népies predikációival s kellemes előadásával nagy hatást tudott elérni a hallgatóság körében, a mi láthatólag nyilvánult abban, hogy nemcsak az anya, hanem a távol levő filiákból, nem csak nyáron, szép időben, hanem télvíz idején is, tömegesen sietett a nép a gergelyi templomba ékesen szóló lelki-pásztorának meghallgatása végett.”

Szolgálata alatt új parókia épült Gergelyiben, Szergényben megszervezték a második tanítói állást, és még egy iskolát építettek. Az anyagyülekezet mellett a filiákban is nőegyletet alapított. Az 1898-as tűzvész után országos gyűjtés szervezésével újjáteremtette a mihályházi gyülekezetet. 1901-ben hunyt el.

Szürke gránit sírkő, felirata: ”Itt nyugszik az Úrban Tisztelendő Szili Lenárd A gergelyi Ág Hitv ev gyülekezetnek 12 éven át hű lelkipásztora élt 43 évet meghalt 1901 szept. 29 Áldás emlékére”. Mellette első felesége, Magassy Róza sírja.

Vele együtt immár 8 gergelyi lelkész nyugszik az általa megnagyobbított és felszentelt te-metőben: Kránitz Lőrinc (†1688), Makovitzki Tamás (†1694), Perlaky János (†1763), Miskey Ádám (†1775), Németh Ádám (†1779), Tompos Balázs (†1813), Varjú József (†1889) és Szili Lenárd (†1901).

Ebből az időszakból a következő népszámlálási adatok ismertek a gyülekezetből:
1880: összes lakosság 444 fő, ebből r. kath. 92, ref. 8, ev. 331
1890: összes lakosság 401 fő, ebből r. kath. 66, ref. 10, ev. 314
1895. június 9-én espereslátogatás volt Gergelyiben (d.e.), Külsővaton (d.u.), 10-én pedig Szergényben (d.e.) és Mihályházán (d.u.).

A fiatalon, hirtelen meghalt Szili tisztelendőt először Szabó Lajos dabronyi és Baldauf Gusztáv pápai segédlelkészek helyettesítik, majd a gyülekezet meghívja és megválasztja az ifjú, 26 éves dr. Mohácsy Lajost – Gyurátz Ferenc püspök titkárát – 1902. június 1-jén. A gergelyi iskolával kapcsolatban 1902-ben hozott határozat mondja ki, hogy „az épület 50 cm-es emeléssel, új tetővel, új ajtókkal és ablakokkal láttassék el, lepadlóztassék…”. „1903-ban a padlás gerendázat és tető szerkezet újíttatott, az iskola teljesen új, festett padokkal lett ellátva”. 1906-ban Mohácsy lelkészt a tekintélyes várpalotai egyház hívta meg, s a már távozni készülőt azzal a feltétellel sikerült maradásra bírnia a gyülekezet küldöttségének, hogy még az évtized vége előtt az általa bemutatott tervek szerinti, „új, diszes gót stílű templomot építenek, éspedig úgy, hogy a szükséges összeget önként adják össze”.

1909 őszén a lelkész figyelmeztette a híveket az ígéret betartására. Határozat született, megkezdődött a megvalósítás. A terveket nagyalásonyi Barcza Elek budapesti műszaki tanácsos ingyen készítette; az építést Káldy Lajos győri építési vállalkozó vezette; az ácsmunkákat Berki Sándor helyi ácsmester végezte; a követ a szergényiek szállították kőfejtőjükből, a homokot, kavicsot a külsővatiak és mihályháziak hordták. A napi építők-ácsok melletti feladatokat többségében a gergelyiek végezték; a szükséges faanyagot az erdélyi Kárpátokból, a tetőfedő cserepet Kassáról kapták; a harangokat Vilmos császár öntette egyik ágyúöntő műhelyében (a Düsseldorf melletti Bochumban), a 3 harang összesen 21 q súlyú (a császári „származás” miatt egyik háborúban sem vitték el őket). Feliratuk: „Készíttette a Marczalgergelyi evangel. anyagyülekezet 1910.,” ill. nagyharangnál Közösgyülekezet. Az 1944-ben megjelent forrásmunka azt írja: „Másutt acélharangokat szereztek be, ezeknek a csengése azonban bántó, sőt kellemetlen. Szép, összhangzatos acélharangokról csak Marcalgergelyiben tudok.” A templom boltozatos födémszerkezete vasbetonból készült, s mint ilyen, talán első egyházunkban. Akusztikája kitűnő, egy manuálos, 16 változatú Rieger-orgona van karzatán. Az oltárképet Munkácsy Golgotája után Gyurátz püspök nevelt leánya festette. A vörösmárvány keresztelőkút a nőegyesületek szerzeménye volt. 1910. jan. 10-én jelenti be a lelkész a templomépítést a pápai szolgabírónak, ápr. 26-án küldi el a tervrajzokat az esperesnek felülvizsgálat céljára, és december 2-án már megy a felkérés a felszentelésre!

A hívek teljesítették a lelkész óhaját (többek között Emresz Károly bánhalmai egyházfelügyelő 5000 K-t; dr. Kiss Pál földbirtokos 1350 K-t adományozott), a régi falak meghagyásával és megerősítésével felépült a templom, a negyedik, több mint 48 m (+2,4 m a kereszt) magas tornyával messze látszóan hirdeti a hívek áldozatos szeretetét, pásztorához való ragaszkodását.

1910. december 18-án Gyurátz Ferenc püspök szentelte fel a templomot az egyházmegyei felügyelő, esperes, lelkészek, főszolgabírák és a falu által sohasem látott sokadalom jelenlétében. Az új templom északi oldalon lévő bejáratát vati kapunak hívják továbbra is, mely mindig a nagyszámú Külsővatról templomba járóknak volt kinyitva. A régi harangokat a szergényi filiának adták el. De lehet, hogy Szergénybe csak egy harang került, ott párja a régi szergényi volt, a megmaradt kisharang. A régi orgonát a mihályházi filia vette meg. A régi, legalább 1783-tól szolgáló keresztelőmedence előbb Szergénybe, majd 1955-ben a gyülekezet ajándékaként Enesére, Győr-Sopron megyébe került.

1912-ben Kárpáti József tanító súlyos betegsége miatt kénytelen volt abbahagyni a tanítást, utódja 1913-ban Novák Gyula, 1914-ben pedig Scheele Hedvig, „ki fegyelmezni nem tudott” a jegyzőkönyv szerint. 1915-ben Németh Lajos téti másodtanítót hívják meg, s miután 1927-ben Szergénybe távozik, Csoknyay József répcelaki tanító kerül a faluba.

Az első világháborúban Gergelyiből a régi templom rézcsillárját, gyertyatartóit szállították el a hadiiparnak. Az orgonát is szétszedték, de ónsípjai megmaradtak.

Az oltár belső oldalán és ugyanott az ajtó belső felén is két kicsi, néhány centiméteres gyászkeretes felirat olvasható: „Bp. 1919. IV. 14. – V. 5.” A dátum arra utal, hogy a lelkészt a kommün ideje alatt 3 hétre fogságba vetették. Május 18-án már maga írja a gyülekezet tanítóinak: „a konfirmációt megtartjuk. A Budapesti forradalmi törvényszék 3 heti fogság után hazaeresztett.”

A következő év kiemelkedő eseménye volt a canonica visitatio. „Kapi Béla püspök úr László Miklós püspöki titkár kíséretében 1920. évi október hó 21-én reggel vonattal érkezett Szombathelyről Marcalgergelyi állomásra, ahol csatlakozott hozzá Takács Elek, az egyházmegye esperese. Az állomáson a gyülekezet küldöttsége üdvözölte a püspököt, élén Kiss Károly helyettes felügyelővel, majd az egész menet a gyülekezet lovas bandériumával bevonult a községbe. A község bejáratánál az elöljáróság élén dr. Kiss Pál földbirtokos s a templom előtt gyülekezetével dr. Mohácsy Lajos lelkész fogadta és üdvözölte, a hajadonok pedig virággal köszöntötték őt. Ezután meglátogatta püspök úr az iskolát (…) Délután a püspök és a kísérete folytatta útját Szergénybe.”

1920-ban a gyülekezethez tartoznak még a négy falun kívül, fiókként, szórványként: Vinár, Bánhalma-, Fűztó-, Csög-puszta, Pettend és Lovászi major. 1923-ban ismét a „kor követelményeinek megfelelően átalakítják” az iskolát, 1925-ben az orgonát állítják helyre. 1926-ban toronnyal bővítik a szergényi oratóriumot, az építési vállalkozó id. Berky Sándor. Szeptember 3. vasárnapján a toronyba helyezett új és régi (gergelyi) haranggal együtt szentelik fel. 1931-ben Külsővaton új, egymanuálos orgona szentelése volt, készítette Váradi Miklós rákospalotai orgonakészítő mester. Gergelyiben 1932-ben kiépül az elektromos hálózat.

Csoknyay József távozása után, 1935. dec. 1-jétől Vida Dezső a tanítóhelyettes. 1936. aug. 16-tól, megválasztásától (utolsó tanítóválasztás az ev. felekezeti iskola történetében) kántortanítóként dolgozott az iskola államosításáig, 1948-ig. Többszöri II. világháborús katonai frontszolgálatai és kujbisevi orosz hadifogsága miatt többen helyettesítették: 1942–1943: Molnár Jenő (V. évf. tanítóképzős), 1944–1945: Németh Katalin, Csepregi Lajos, Birtalan Ica, 1945–1946: Balassa Rezső, 1946–1947: Horváth Gyula, 1947 őszétől pedig Varju Erzsébet, a községben lakó tanítónő, az államosításig. A harmincas évek második felében és a negyvenes évek elején Gergelyi kivételével mindhárom filiában, Szergényben, Külsővaton és Mihályházán új evangélikus iskolák épülnek, tanítólakással, ifj. Berky Sándor kivitelezésében.

A közös gyülekezet „főtemplomának” látogatottsága mindig kielégítő volt. A lelkész erre mindaddig nem panaszkodik, amíg a 30-as évek végével a katonai behívások meg nem kezdődnek. Még ma is emlegetik a szergényi „feketelepelt”. Mi volt ez? A Szergényből Gergelyibe vezető töltésen, úton templomba jövő hívek sokasága, akinek fekete ünneplő ruhájuk messziről egybefolyt, s a paplak udvaráról úgy látszott, mintha fekete lepel borítaná a töltést. Dr. Mohácsy Lajos betegsége, sokirányú elfoglaltsága miatt 1942. január–március között Smidéliusz Ernő, 1942. áprilistól 1943. februárig Hubert István a segédlelkész. 1942. május 3-án 40. lelkészi jubileumán ünnepli a gyülekezet a már 1938-tól tb. esperes lelkészét, de nem marad el más figyelmesség sem: 1944. január 31-én Horthy Miklós kormányzó kormányfőtanácsosi méltóságot adományozott neki.

Hubert tisztelendő úr sajátos és nagyszerű „Híradó”-ja a fronton lévőknek: „” Marcalgergelyi Hiradó” I. számu körlevél. 1942. dec. 24. Kedves Testvérek! Urunk, Jézus Krisztusunk születésnapját ünnepeljük ma. Bizony a mi nagy örömünk és boldogságunk ezen a napon akkor lenne teljes, ha minden magyar Testvér itthon, szerettei között lehetne ezen a napon. Lélekben legyünk hát együtt, mi az ott kint lévőkkel, Ti pedig itthon: mi velünk. Ezen a kedves napon Reátok gondolva indítom el a Híradónkat, hogy közbe-közbe megírjam benne Nektek, mi újság van idehaza, mert tudjuk, hogy nehezen várjátok hazulról a leveleket. (…) Remélem, nehezen várt levél lesz most is és mindig csak jó hírt fogok benne és általa küldeni ki: valahová Oroszországba. (…) Áldott karácsonyt kívánva, imádságos lélekkel köszöntöm az összes Testvéreket: Lukács evangéliuma 22 rész 32-ik versével: Hubert István s.k. segédlelkész.” A fenti „Híradóból” még két szám készült.

A már idézett 1944-es forrásmunka az egyházi kórusokkal kapcsolatos részében azt írja: „A beérkezett adataink alapján azt látjuk, hogy nagyon sok helyen vannak énekkaraink, állandó vagy kisebb alkalmi együttesek, melyek nagy lelkesedéssel szolgálják az egyházi zene ügyét. Így Alsószeli, (…) Marczalgergelyi, (…)” 34 felsorolt akkori országbeli közt említi a szerző a gergelyi kórust is.

1944. április 13-án a szergényi 360 kg-os bronzharangot leszerelik, hadicélra elszállítják.

1945 virágvasárnapján, március 25-én, mint oly sokan mások, az evangélikus lelkész is elmenekül a rettegett front elől. 12 nap múlva tér vissza Szergénybe, majd a faluba, a feldúlt lelkészlakásba, híveihez. Az irattár nagy része megsemmisült, a templomban, kegyszerekben nem esett különösebb kár, ámbár a papi ruhát a réten találják meg. Még sokáig a megszaggatott ruhában látja el a templomi szolgálatot. A lelkészi szolgálati napló e nehéz és kegyetlen napokat tartalmazó lapjain a következőket olvashatjuk:

„04. 15. Egy asszony és férje sírját megáldottam. A nőt megerőszakolták. Elkeseredésében a kútba ugrott, a férje utána. A kertben vannak elhantolva.
23.Sokan voltunk. A hallgatók végigsírták a beszédet. Sorra látogattam híveimet. Sok a bánat, veszteség, gyász.”
24.
1948. június 6-án rendkívüli közgyűléssel zajlik le a közös gyülekezet utolsó tanítóválasztása a „mihályházi evang. általános iskola II. sorsz. nevelői állásának” betöltéséért, 14 pályázó közül a 246 választó Csík K. Bélát jelölte győztesnek.

1948-ban villanyvilágítást kap a gergelyi templom. Templomépítő lelkészünk dr. Mohácsy Lajos 1949. március 29-én búcsúzott a falutól. Lelkészként következett Sikos Lajos, aki 1971. októbertől esperes lelkészként szolgál tovább Pápán, nyugdíjazásáig.

„Az Úr hadakozik tiérettetek; ti pedig veszteg legyetek! Ezzel az igével nyitogatja az Úr a mi szemeinket és füleinket is egy év határkövénél és ezzel serkent hálára, hívő bizodalomra, mint tette azt hajdan a pusztában vándorló néppel. (…) Istené legyen a hála azért, hogy egyházi, gyülekezeti szolgálatunk zökkenőmentes lehetett az elmúlt évben, még a forradalom napjaiban is.” (…) 1956. év végi kéziratos feljegyzés ez Sikos Lajos lelkésztől. Hűen adja vissza kis falunk várakozásteljes, csendes és nyugodt forradalmi időszakát. Az új hatalom Domján János bebörtönözésével és Vida Dezső tiszti rangjának elvételével demonstrálta erejét.

A következő lelkipásztorok: Magassy Sándor (1971. nov.–1974. jún.), Szerdahelyi Pál 1974. szept.–aug.) és Kovács Etelka (1976. nov.-től). Beiktatottként 1978. szeptember 10-től 2003. aug. 15-ig dolgozott itt, elsőként felavatott lelkésznőként. 1974–1979 között a gergelyi anyagyülekezet új, a lehetőségek szerint a kor igényeit kielégítő parókiát épít lelkészének.

1990. július 26-án temeti a falu utolsó választott kántortanítóját, Vida Dezsőt. Sírköve régi táblát formáz a Szózattal, törött krétával. 1994. augusztus 24.: A templom felújítás utáni felszentelésének ünnepe volt, majd 2000. augusztus 13.: millenniumi zászlóünnepség és felszentelés történt a templomban.

2004-ben villamosították a marcalgergelyi orgonát teljes egészében a hívek adományaiból, gyülekezeti nap keretében történt felszentelése szeptember 11-én. 2003. aug. 15-től segédlelkészként, 2005. nov. 7-től helyettes lelkészként és 2006. szeptember 2-től megválasztott lelkészként Szabóné Nyitrai Márta lelkészasszony vállalta fel azt az embert próbáló feladatot, hogy „…ama régi szent gyülekezetet, mely a Krisztus iránt erős hittel s hű ragaszkodással olyan szokatlanul nagy áldozatot hozott és tett le új templomának megépítése végett…” visszaterelje arra az útra, ahonnét az elmúlt fél évszázad le- és eltérítette. 2006. március 13–19. között a Kossuth rádióban a déli harangszó a marcalgergelyi evangélikus templomból szólt.

Forrásmunkák:
Bedy Zoltán: A celldömölki evangélikus gyülekezet története. Sárvár, Sába Druck, 1994.
Evangélikus templomok Magyarországon. Budapest, Hegyi & Társa Kiadó, 1992.
Kemény Lajos–dr. Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest, Athenaeum, 1944.
Dr. Mohácsy Lajos: A marczalgergelyi ág. hitv. ev. egyházközség története. 1920. szept. 25.
Sikos Lajos: A marcalgergelyi evangelikus közös-gyülekezet története 1900−1949.–1950. október
Szabóné Nyitrai Márta: Lelkészek jegyzéke. 2006.
Vida Dezső: A marcalgergelyi ált. isk. története. 1955.
Vida Levente: Marcalgergelyi 1343–1960. Megyei Könyvtár Veszprém. Kézirat. 1960.
Képes Luther-naptár 1926.
A marcalgergelyi egyházi levéltár iratai
Harangszó, Evangélikus Élet

Vida Levente