Bevezetés

A Büki Evangélikus Egyházközség a Vasi Evangélikus Egyházmegye része. A büki gyülekezet az anyaegyház, ehhez tartoznak a góri és lócsi fiókegyházak, valamint a Szelestén és Bőben élő evangélikusok, mint szórványgyülekezeti tagok.

Az egyházközséghez tartozó települések és történetük

Az egyházközséghez tartozó települések Nyugat-magyarország peremvidékéhez tartoznak.

Bük a Répce folyásával nagyjából párhuzamosan, mintegy 3 km hosszan terül el Szombathelytől 27, Soprontól pedig 47 km-re. A település az 1960-as évektől fürdőjéről ismert. Jelenleg kb. 3200 lakosa van. Elsősorban római katolikusok és evangélikusok lakják.

Már a Kr. e. 2. évezredből is maradtak fenn település nyomai a nagyközség területén. Tehát már a rómaiak is lakott vidéket vettek itt birtokukba a Kr. u. 1–2. században. Elérték a vidéket a népvándorlás erősebb hullámai is, a hun, később germán és avar uralom. Feltételezhetően már a 10. században letelepedtek a magyarok is a nagyközség vidékén. A 12. században már keresztyén templom állt a település területén, amelynek maradványai a mai katolikus műemléktemplom részét alkotják. Magát a települést egy 1271-ben kelt oklevél említi először. A történelem során lakói kisnemesek és jobbágyok voltak.

Lócs és Bő eredete hasonló. Mindkettő területén a késő bronzkorból találtak tárgyakat, amelyek feltételezik, hogy a területek már abban az időben lakottak voltak. Mindkét település a 10–11. században Sur vezér birtokához tartozott, aki magával hozta török eredetű segédnépét. E nép tagjai találtak otthonukra a két településen. Mindkét település 1239-ben kerül először említésre. Lócs köznemesi község, Bő vásártartó mezőváros lett. Ma Lócson közel százharmincan élnek, Bőben pedig közel hétszázan.

Gór az előző két faluhoz hasonlóan Bük szomszédságában van. 1279-ben említik először Guar-ként. A község területén egy kora középkori faerődítmény nyomait tárták fel. Feltételezhető, hogy a község első lakosai a Megyer törzs kísérőnépei voltak, és határőrszolgálatot láttak el. Ma közel kétszázötven lakost számlál a település.

Szeleste távolabb esik Büktől, a Sárvári kistérséghez tartozik, Bőtől és Górtól 5 km-re terül el. A község 1950-ig két különálló településből állt. Feltételezhető, hogy az első lakosok a Ják nemzetségből származtak. 1247-ben említi a két települést egy oklevél. Ma közel hétszázan lakják a községet.