A gyülekezet története

Kemenesmagasi középkori története

A község neve a Szent István által alapított bakonybéli apátság kiváltságlevelében szerepel (1331) először „Mogos” formában. Jelentése vitatott. Az etimológiai szótár a magyar „magas” melléknévből eredezteti, és a községtől keletre fekvő 146 méteres Magasi – ma Öreghegyként emlegetett – dombhátra vezeti vissza. Csikor Zoltán igényes helytörténeti munkája szerint származhat a szláv „mog” szótőből is, amely temetőt, sírhalmot jelent, és a falu északi határában található kora avar kori halomsírokra utalhat. Az egyházi birtoklást jelzi, hogy a községet a későbbi okmányok Apátmagasi, Apátfölde néven említik. (Az ősi birtokviszonyok emlékét a máig megmaradt földrajzi nevek: Apáti-dűlő, Apáti-Marcal őrzik.)

Hunyadi János kormányzó 1449 előtt a helyi birtokviszály rendezésekor Apátmagasit a Magasi családnak juttatja. A Magasi család adománylevele Szent László király idejéből való, melynek alapján gyanítható, hogy Apátmagasi (a későbbi Pórmagasi) mellett ekkor már létezett egy másik, birtokos családok által lakott település, a későbbi Nemesmagasi magva. Központja a ma is Templomdombnak nevezett magaslat környékén lehetett.

A Magasiak meghatározó szerepet töltöttek be a középkori község életében. „Nevezetesebb tagjai a családnak: Magassy András, deák, akivel foglalásai miatt sokat pereskedik a bakonybéli apát, az ő fia, Péter, aki Zsigmond királytól a cseh- és morvaországi táborozásokban szerzett érdemeiért új adományt kap Magasi azon részeire, amely már előbb is az övé volt, de rokona, Magassy Miklós elfoglalva tartotta. Ez a Miklós később garázdaságaiért megnótáztattatott, és kenyeri és mersei birtokait a család többi tagjai kapták.”