Győr a Kisalföld fővárosa, Észak-Dunántúl legfontosabb települése. A terület vízrajzi csomópontjában fekszik, ahol a Bakony északi nyúlványa, a Sokoró hármas dombvonulata a Duna völgyéig leér. Ezért is nevezik a „folyók városának”: itt éri el a Mosoni-Dunát a Rába és a Rábca, és itt ömlik a Rábába a Marcal is.

A város földrajzi fekvése és a folyók hadászati adottságai minden korban fontosnak bizonyultak. A város területe és közvetlen környéke adott helyet az illírek lakóhelyeinek a bronzkorban, ezzel indult meg itt a társadalmi élet és a művelődés. Őket a kelta népek követték, tőlük származik a város első neve, ők nevezték el Arrabonának, azaz Rábaszállásnak.

Kr. u. az 1. század derekán megjelentek a rómaiak. A város kelta nevét megőrizték, de volt latin neve is: Jaurinum, Jaurium, Geurum. A 4. század végén a hunok megdöntötték a római uralmat, utánuk a gótok, longobárdok következtek, majd a 6. századtól az avarok birtokolták a várost. Megerősítették a római castrumot, telephelyüket pedig gyűrű alakú sánccal vették körül. Sokan ebből a gyűrű alakú erődítményből származtatják a mai Győr nevet. Az avar uralom után morva−szláv népek következtek, majd a 900-as évek elején honfoglaló őseink vették birtokukba a települést.

A város nagyfejedelmi központ lett. Nem véletlen, hogy Koppány vezér felnégyelt testének egy darabját elrettentésül a győri vár kapujára szegezték. I. István királyunk püspökséget alapított itt 1001- ben.
Győr mindenkor osztozott nemzetünk sorsában. Kezdetben a német támadások ellen védte az országot, a tatárok felperzselték, majd a tragikus mohácsi csata után a végvár szerepében védte a művelt nyugatot a török hódítástól.

A város a 16. század végén (1594–1598) négy évig török uralom alatt volt. A törökök Janikkalának, égett várnak nevezték. Az elnevezés még 1529-ből származik, amikor az akkori várkapitány a közeledő török sereg hírére felgyújtotta a várat, és elmenekült a teljes hadi felszerelésével együtt.

A későbbi évszázadokban a város folyamatosan fejlődött. Átmenő forgalma mindig jelentős volt, gazdasági élete is egyre élénkebb lett. A magyar gabona- és marhakereskedelem fontos útvonala húzódott itt. A polgári barokk gyönyörű házai a 17–18. században épültek.

A várfalak azonban gátolták a fejlődést. Ezek lebontására 1809 augusztusában már Bonaparte Napoleonnak voltak elképzelései. A gyáripar a 19. század végén alakult ki, míg a közművek valamivel korábban. Népességét tekintve ma az ország hatodik városa (132 000 lélek).