Felpéc Győrtől 20 kilométerre délre, a Sokoró nyugati oldalán található, Kajárpéctől 5 kilométerre északra. Ez utóbbi azért lényeges, mert a település a Péc nemzetség lakóhelye volt, mely a tatárjáráskor elpusztult, és a két község között feküdt. Felpéc a középkorban egyházas hely, ahol a lutheri reformáció már a 16. század közepén meggyökerezett.

Ezt mutatja az a három edény, mely ebből a korból maradt ránk: egy keresztelői kancsó 1566-ból, egy ezüst boroskanna 1565-ből vagy 1568-ból és egy úrvacsorai kehely német felirattal, mely szintén ebből az időből való. A tárgyiakon kívül írásbeli emlékünk nincs a gyülekezet életéből.

A török 1594-ben Győr ellen vonulva elpusztította Felpécet, ahogy a szomszédban fekvő Kajárt és Kispécet is. Ezért volt 1600 körül puszta a hely. Első ismert lelkészük Kajári Miklós volt, aki 1609. október 4-én írta alá felpéci lelkészként hitvallási könyveinket. A következő lelkész, akinek nevét ismerjük, Turóci Palla György, akit 1629-ben avattak fel Felpécre, rövid időn belül továbbment, mert 1632-ben Maróci Soszóczai Györgyöt avatták fel ide, aki még 1646-ban is a gyülekezet lelkésze volt. Az ő szolgálati idejében készült az a beteg-úrvacsoráztató kehely, melynek felirata: „A felpéczi egész falu tsináltatta, 1632”. Hogy a török által elpusztított templom helyére mikor építettek újat, azt nem tudjuk biztosan, mert 1620-ról és 1630-ról is találunk említést.

Turnisczai Balázs a lelkész 1655-től, akit Payr Sándor és Magassy Sándor azonosít Kéry Balázzsal. Kéry Balázst, ahogy annyi más protestáns prédikátort és tanítót is 1674-ben megidézték Pozsonyba. Ő Szentmiklósi Fábri János kajári esperessel együtt, társaitól eltérően megtört, katolizált. Miután elengedték, hazajött, és mintha mi sem történt volna, be akart menni a templomba. A hívek azonban értesültek áttéréséről, és bezárták előtte a templomajtót. Ez olyan hatással volt rá, hogy megzavarodott, hontalanul a szőlőhegyben bolyongott, ott is halt meg.

Krizbai Mihály Erdélyből származott, öttevényi tanítóskodás és mecséri prédikátorság után került ide Kéry Balázs utódjául.

A következő biztos adat 1698-ból származik, amikor végigvizitálta a Győr megyei falvakat Lacza katolikus főesperes. Ő ezt írta Felpécről: „Népe magyar és főként lutheránus vallású.(...) az itteni templom azelőtt a katolikusoké volt és kisboldogasszony tiszteletére emelték. A zavaros idők során pusztult el, és a legutóbbi hadjárat alkalmával egészen leégett. A falak dűlőfélben voltak, amíg a mai lakók azt zsindelytető alá nem vették, és a falakat bevakoltatták (...) Lelkészként a lutheránus Solnay János működik itt, aki 53 éves, magyar ember, költészeti tanulmányokat végzett, 10 éve van már itt (...) iskola most épült, ebben lakik a lutheránus rektor: Vinikovics János, magyar ember, Győrött nyelvészeti osztályt végzett, 15-16 tanítványa szokott lenni.(…) A nyelvészeti (grammatikai) az alsóbb fokú, a költészettani (poétikai) a felsőbb oszhtályok elvégzését jelentette. Lélekszám: lutheránus felnőtt 127, gyerek 75, összesen: 202; katolikus felnőtt 23, gyerek 7, összesen: 30; református felnőtt 16, gyerek 7, összesen: 23; Összesen tehát 255.”

Solnay Jánost Solnay Sámuel követte, aki után Sárosi János 1717–1740 között végezte a lelkészi szolgálatot Felpécen. Az ő idejében romlott meg – külső izgatásra – a katolikusokkal való jó viszony az 1730-as években. Kérdés: nem azzal próbálkoztak-e itt is, mint Kemenesalján és Sopron megyében, hogy egymás után vették el templomainkat? Sárosi János idejében 1736-ban tartottak Felpécen egyházkerületi gyűlést. Ezen határozták el, hogy Szenczi Fekete István hitehagyása után 50 évvel a kerület püspöki tisztét újra betöltik.

1740-ben kerül Felpécre lelkésznek a nagy nevű Szenicei Bárány György fia, Bárány János, aki ezt jegyezte le: „Én Bárány János, a Főpéczi szt. gyülekezetbe tanítóul beállíttattam 1740. esztendő Szt. Iván napján 24. júnii Sipkovics Tóth János akkori senior uram által.” Ő kezdte vezetni még ebben az évben az anyakönyvet, melyben felbecsülhetetlen értékű feljegyzéseket is írt a gyülekezet múltjából. Az ő idejében, 1749-ben vették el a győri evangélikusoktól templomukat, akik ezután Felpécre jártak 1785-ig, míg új templomuk fel nem épült. El lehet gondolni, hogy a kis templom, melynek hossza 5 (9.5 m), szélessége pedig 3 öl (5.7 m) volt, nem tudta befogadni ezt a tömeget, bár két istentiszteletet tartottak (egyiket német, másikat magyar nyelven), ezért sokan álltak kint a templom körül. 1752-ben kérelemmel fordult a gyülekezet a megyéhez, hogy engedélyezze a templom megnagyobbítását. Bárány Jánost az egyházkerület 1756-ban püspökének választotta, tisztségét nem sokáig viselhette, mert 1758. január 15-én meghalt.

A gyülekezet a templom építéséhez csak 24 évvel a kérelem után, 1776-ban kezdhetett. A következő évben, 1777-ben szentelték templomukat, és 1794-ben építettek hozzá tornyot.

A lelkészek Bárány János után gyorsan váltották egymást a következő fél évszázadban, főképp a türelmi rendelet után, de ez annak a kornak általános jellemzője volt. 1808-ban került a gyülekezetbe lelkésznek Tatay Pál, aki a győri gyülekezet meghívását sem fogadta el, maradt inkább Felpécen. Az ő idejében, 1812-ben a falu nagy részével együtt a templom és a torony is leégett egy tűzvészben. ,,Szupplikálni” indultak hát a gyülekezet küldöttei az egész Dunántúli Egyházkerületben, hiszen a gyülekezet anyagi erejét meghaladta a templom rendbehozatala. Ez a segítség tette lehetővé, hogy a templomot rövid idő múlva újra használhatták, a tornyot pedig 1819-ben építették újjá. Tatay utódja Nagy József, akinek szolgálati idejében, 1847-ben Haubner Máté püspök látogatta meg a gyülekezetet. Vizitációja után a gyülekezet kötelezte magát arra, hogy új iskolát épít, és bevezeti a győri énekeskönyvet, de azt − nyilván a gyülekezetben hosszú viták után − végül csak 1869-ben vezették be az Öreg Graduál, illetve az Új Zengedező Mennyi Kar helyett.

1850-ben építették az iskolát és a tanítólakást, 1883-ban pedig átalakították a templombelsőt, és új oltárt állítottak. Ez utóbbi Molnár Lajos lelkész szolgálata alatt történt. Molnár Lajos utódja Madár Mátyás lett, aki az 1900-as évek elején megírta a gyülekezet történetét.

Ebben az időben a legnagyobb gondot és szomorúságot az jelentette, hogy nagyon sokan vándoroltak ki Felpécről Amerikába a megélhetés reményében. Madár Mátyást Győrffy Béla lelkész követte, ki valóban a falu papja volt, templomot renovált, szolgálatával fellendült a gyülekezeti élet, ifjúsági házat építtetett, leány-népfőiskolát szervezett. Győrffy Béla 1951-ben bekövetkezett halála után Dombi László lett a gyülekezet lelkésze. Sok nehézséggel kellett szembenéznie a téeszesítés, elvándorlás, lelki és anyagi megfáradás, külső nyomás miatt. Ilyen körülmények között és hosszabb előkészület után építettek mégis a régi, 150 éves lelkészlakás helyett 1969-ben újat. 1978-ban renoválták a templomot. Dombi László 1982-ben ment nyugdíjba, utána Kardos József gondozta a gyülekezetet 2000-ig. 2001-ben újra lekészt választott a gyülekezet Bogdányi Mária személyében, akinek idejében megújult a lelkészlakás, gyűjtés indult az állagában megromlott templom renoválására is. Pályázatokat írtak, hogy a gyülekezet pénzét kipótolhassák, de az nem lett sikeres. Így még mindig előttünk áll feladatként romló templomunk renoválása. Bogdányi Mária 2005 őszén ikreket szült, ezzel négy gyermek édesanyja lett. Hogy őket nevelhesse, lemondott lelkészi állásáról, és a gyülekezet gondozására Jankovits Béla kajárpéci lelkész kapott megbízást. 2010-től pedig Smidéliusz András végzi a gyülekezeti szolgálatokat.

A gyömörei leányegyház kezdetéről, alakulásáról nincs adatunk, valószínűleg már a 16. század közepétől volt itt gyülekezet, ahogy a szomszéd Felpécen is. Első ismert adatunk 1630–31-ből van, amikor Molitoris Zakariás volt Gyömöre lelkésze, 1647-ben pedig Ruszti Jakab. Musay püspök 1661-ben az anyagyülekezetek között említi még. 1674-ben Halasi András lelkészt megidézték innen a pozsonyi törvényszék elé. 1698-ban Bresnovicz András volt lelkészük. 1725-ben a gyülekezetet már plébános által elfoglaltként említik. A későbbiek során Felpéc fiók-, majd leánygyülekezete. Imaházát 1949. június 6-án szentelte fel Szabó József püspök. Kardos József, aki a téti gyülekezet lelkésze volt, látta el a gyömörei gyülekezeti szolgálatot, havi egy istentiszteleti alkalommal.