A gyenesdiási Kapernaum

Keszthely tőszomszédságában, már-már azzal egybeépülve, a Balaton északi partján fekszik Gyenesdiás község.

A település egyik utcájában lévő földingatlan és a rajta lévő épületek neve: Kapernaum. (Nevét a Genezáret-tó partján lévő Kapernaum városáról kapta, amely az Úr kedves városa volt.)

A gyümölcsösből és nyaralóból álló ingatlant 1933-ban vásárolta a Magyarországi Egyetemes Egyház azzal a céllal, hogy a teológus ifjúság „nyaralója” legyen. Kezelője kezdetben a Teológus Otthon volt, majd 1942-ben az Országos Egyházhoz került.

Az eredetileg 7 szobás lakást Kalmár Zoltán nagykanizsai építész tervei alapján 10 szobásra bővítették, s 1936-tól már lelkészüdülőként működött. 1937-ben kis torony került az épületre, a toronyba egy kis harang Slezák harangöntő cégének ajándékaként.

Ebédlő is épült 1938-ban, majd egy oldalszárnnyal bővítették az épületet, s így létrejött egy „U” alakú komplexum. Az épület ezzel lelkészkonferenciáknak is otthona lett.

Kapi Béla püspök 1942 nyarától Tekus Ottó kaposvári segédlelkészt bízta meg a Kapernaum vezetésével. 1944 szeptemberétől Kovács Géza missziói helyettes lelkészként kapott megbízást a munka folytatására és a diakónusképzés megszervezésére. Utóda, Laborczi Zoltán a kerületi missziói lelkészi munka mellett látta el ezt a feladatot 1948 és 1953 között.

Az első − nem lelkészek számára tartott − konferenciát 1942 tavaszán rendezték lányok részére, népfőiskola néven. Ezt egyre több követte, s az üdülő már nem nyaraló volt, hanem konferenciák, evangelizációk központja. A szép hitéletet a frontvonal szakította meg rövid időre.

Az 1946-os évben még nagyobb erővel folytatódtak a programok: leány- és fiútanfolyamok, ifjúsági, asszony-, férfi-, pedagógus- és diákkonferenciák, vasárnapi iskolai vezetői tanácskozások és lelkészkonferenciák is. A mozgalmas életet jelzi, hogy például 1949-ben 24 különböző konferenciának, illetve tanfolyamnak adott otthont a Kapernaum.

Mindezek mellett 1948-ban új épület kivitelezése kezdődött: a mai üdülőépületé.

A Kapernaum falai közé először 1953-ban költöztek nyugdíjas lelkészek, s ezzel az egykori üdülő és konferenciaközpont szeretetintézménnyé vált.

A Kapernaum igazgatói feladatait 1953 nyarától 1955 elejéig Mesterházy Ferenc keszthelyi lelkész látta el, gondnoka és pénztárosa Görög Tibor nyugalmazott lelkész volt.

Dr. Vető Lajos püspök 1955 januárjában Hernád Tibor lelkészt nevezte ki a Kapernaum vezetőjévé. Szolgálata nehéz, anyagi gondokkal küzdő, fáradságos munkával járó − mind egyházi, mind társadalmi vonatkozásban ellentmondásos − 20 évet ölelt át. Isten gondviselő kegyelméből azonban a petróleumlámpát villanyvilágítás váltotta fel, vízvezeték létesült, és komfortosították az épületkomplexumot, s az 50-es évek közepén megritkult konferenciák ismét természetessé váltak. Fót mellett itt nyílt lehetőség a 70-es évek végétől ifjúsági konferenciák tartására. Hernád Tibor szívügyének tekintette a község fejlődését is. Ez utóbbinak köszönhető, hogy 1999-ben „Gyenesdiás község díszpolgára” kitüntetésben részesítették a Veszprémben élő, nyugalmazott lelkészt. Hernád Tibort ugyanis 1975-ben veszprémi parókus lelkésszé választották.

Utódja ifj. Foltin Brunó lett, akit 2 évi szolgálat után Mátis István követett, rövid időre.
Szabó Ferencné 1978 októberében lett a Kapernaum vezetője. Működése alatt − a 80-as évek elején − a szeretetházi rész új szárnnyal bővült, modernizálták a szobákat, központi fűtést kaptak az épületek, majd 1986-ban az üdülőépülethez kapcsolódva 70 személyes előadótermet építettek. Ezzel az intézmény egyházunk egyik modern otthonává, üdülőjévé, konferenciaközpontjává vált.

Szabó Ferencné 2002 áprilisában váratlanul elhunyt. Utóda, az otthon vezetője: Tencz Károly.
A szeretetotthon háromlépcsős bővítési, renoválási folyamatban megújult épületszárnyát 2005. május 27-én szentelte fel Ittzés János püspök.