A türelmi rendelet utáni „új gyülekezet”

II. József 1781. október 25-én kiadta a türelmi rendeletet, amely megengedte, hogy a protestánsok mindenütt, ahol legalább 100 család létezik, s amelyek lelkészt és tanítót képesek tartani, építhetnek imaházat (torony s harangok nélkül), iskolát, hívhatnak lelkészt, tanítót, s tarthatnak nyilvános istentiszteletet. „A nagygeresdi gyülekezet, mondja az 1813-ban készült jelentés, a legelső volt a soproni alsó egyházmegyében, mely a kegyelmes Tolerantiae Edictumnak hasznát vette.” Nagygeresdhez csatlakozott Kisgeresd és Jánosfa, valamint a korábban ugyancsak anyaegyházként működő Répceszemere és hajdani filiája Csér. Nemesládony, Tompaháza, Berekalja, Pórládony, Szentgyörgy, Sajtoskál, Mesterháza később, 1782. november 12-én csatlakoztak a központi helyen fekvő, új anyagyülekezetnek elfogadott Geresdhez. Ez összesen 235 család összefogását jelentette. Két asszony (család) 2 hold földet adományozott az új egyházközségnek.

1783. április 10-én kapta meg a gyülekezet az engedélyt templom, iskola és lelkészlakás építésére. Ezzel a nemeskéri artikuláris gyülekezettől végleg elvált, s elkezdődött önálló élete. Amíg a templom elkészült (1783. június 15. és 1784. július 18. között) egy gyülekezeti tag pajtáját használták istentiszteleti célra.

Az istentiszteletek tartásához lelkészre volt szükség. Perlaky Gábor püspök T. Tatay Pál jelöltet ajánlotta, aki éppen akkor érkezett haza Wittenbergből. A fiatal jelöltet a püspök 1783. június 14-én Nemeskéren felszentelte, s másnap Nagygeresden be is iktatta hivatalába. Ezzel a nagygeresdi gyülekezet életében új szakasz kezdődött.