A sobori leányegyház

Győr-Moson-Sopron megyében Rábaszentandrástól kb. 4 km-re, Győrtől mintegy 30 km-re délnyugatra fekszik. A település keletkezéséről és történetéről nincsenek adataink. A híres Sobri Jóska betyár innen származhatott.

Sobor már 1612-ben anyagyülekezet volt, de gyülekezete az ellenreformáció 1714 és 1719 közötti dühének áldozata lett. Szomorú sorsáról így ír Payr Sándor: „Farád, Sárkány és a többiek mind most vesztették el templomaikat és papjaikat. Szentandráson 1716. Egyeden 1717. vették el a szolgabírák, papok és katonák az egyházi épületeket. Sobor helységben a hős lutheránus asszonyok is csatára keltek hitükért, visszaverték a katonaságot és csak utoljára 1719. tudtak velük végezni.”

Az 1875. évi névtárban Szentandrás 200 lelket számláló filiájaként szerepel. Iskolájában Matyák János tanító 30 gyermeket tanított. A múlt század első évtizedének végén 256 lelket számláló leányegyházként jegyezték. Iskolájában 53 gyermeket oktatott Schrancz József tanító. A könyörgéseket vasárnaponként, illetve adventben és böjtben a rossz állapotban lévő iskolaépületben tartották tanítójuk vezetésével. 1913-ban építettek új iskolát. Istentiszteletre a hívek a szomszédos Rábaszentandrásra jártak. 1921-ben Molnár István harangot adományozott a gyülekezetnek. Felszentelését követően – 1922-től – minden hónap utolsó vasárnapján és a nagyünnepeken Soboron is volt istentisztelet az iskolában.

Az anyagyülekezethez való viszonyát a szintén 1922-ben kelt és egyházhatóságilag is jóváhagyott egyességlevél szabályozza, amely szerint a lelkészi fizetéshez és a közegyházi költségekhez egyharmad résszel járul hozzá a sobori gyülekezet. Az egyre inkább elismert gyülekezeti közösség végül 1928. szeptember 9-én felszenteltethette templomát, s immár méltóbb körülmények között hallgathatták Isten igéjét. Mivel a sobori hívek elmaradoztak a rábaszentandrási istentiszteletről, megkívánták, hogy gyakrabban legyen helyben istentisztelet: 1946-tól minden vasárnap és az ünnepek első napján is volt istentiszteleti alkalom.

Lélekszáma 1923-ban 271, 1940-ben 266 volt.

Neves tanítója volt a falunak Patyi Sándor (1940-ben 49 gyermeket oktatott), akiről utcát is neveztek el, illetve 1945-től Kardos Zoltán, a falu szülöttje. Az ő munkájuk nyomán tapasztalt fejlődésnek az 1948-as államosítás vetett véget.

Azóta a gyermekek számának csökkenése miatt már egyáltalán nem működik sem iskola, sem óvoda Soboron. A szomszédos Egyedre, illetve a közeli Szany község óvodájába és iskolájába járnak a gyermekek. Itt és a helyi gyülekezetben folyik a hitoktatás is.

A lakosság számának csökkenése az evangélikus gyülekezetet is megviselte. Egyre nehezebben tudta, tudja fenntartani templomát. A legutóbbi templomrenoválás alkalmával csak úgy tudta kivitelezni a munkálatokat, hogy el kellett adnia a még birtokában lévő gyülekezeti házat, s azóta is, ha bármilyen munkálatra készül, külső segítségre szorul.