A türelmi rendelet után

Miskey Ádám utóda a kemenesaljai egyházmegye élén Farkas Mátyás, majd Tompos Balázs volt. Tompos Balázs esperessége idejére tehető a türelmi rendelet kiadása (1781), mely után Kemenesalján is, de a Vasi Alsó és a Vasi Felső Egyházmegye területén is megindultak a templomépítések. Csak néhányat említünk: Boba 1783; Bük 1785; Gérce 1794; Kemenesmagasi 1784; Kőszeg 1783; Kőszegdoroszló 1792; Meszlen 1784; Nagygeresd 1783; Nagysimonyi 1784; Nemeskocs 1792; Uraiújfalu 1784.

A türelmi rendelet engedte viszonylagos vallásszabadsággal sokkal könnyebbé lett a vasi protestánsok sorsa. Templomaikkal nagyjából azonos időben hozzákezdtek az iskolák, paplakok, tanítólakások építéséhez. Építőanyagokkal megrakott szekerek rótták keresztül-kasul Vas megye útjait. Mindenhol, ahol építkezésekbe fogtak, megélénkült a gyülekezeti élet is. A legtöbb gyülekezetben ebben az időben indul újra az anyakönyvezés.

Ismét kialakultak a vasi egyházmegye területén a súlyponti gyülekezetek, és ezek köré csoportosultak a kisebb falvak. A 18. század végére nehézkessé vált Kemenesaljáról összefogni, gyűlésekre hívni, látogatni a tekintélyes számú és földrajzi értelemben is nagy kiterjedésű egyházmegyét. Ezért egyre inkább igény mutatkozott az egyházmegye két, sőt három részre válására. Így alakult ki 1786-ban három egyházmegye: Vasi Felső, Vasi Közép és Vasi Alsó Evangélikus Egyházmegye néven. A Vasi Felső Egyházmegye (Senioratus Castriferri Superior) magába foglalta Kőszeg, Rohonc (Rechnitz), Szalónak, Borostyánkő (Bernstein) gyülekezeteit. A Vasi Közép Egyházmegyébe (Senioratus Castriferri Medius) tartozott Nemescsó, Meszlen, Uraiújfalu, Nemeskolta, Csönge, Kemeneshőgyész, Kemenesmagasi, Vönöck, Kemenesmihályfa, Nemesdömölk, Simonyi, Boba, Kissomlyó. Érdekesség, hogy a Vasi Felső Egyházmegyének az egyik kőszegi lelkész, Artner Keresztély Honorius, a Vasi Közép Egyházmegyének pedig a másik kőszegi lelkész, Kárász Ádám volt az esperese. A Vasi Alsó Egyházmegye (Senioratus Castriferri Inferior) jelentősebb gyülekezetei Hódos, Tótkeresztúr.

A 19. század folyamán a nevek is és a területek is változtak. A Felső Vasi maradt változatlan formában, míg az Alsó Vasi Egyházmegye beleolvadt a Közép Vasiba és a hajdani Vasi Közép Egyházmegye mint Kemenesaljai Egyházmegye szerepelt, a földrajzi értelemben vett kemenesaljai települések gyülekezeteit magába foglalva.

A 19. század egyházi szempontból már sokkal „nyugalmasabb” volt, mint az előző két évszázad. Erről a századról azonban azt mondhatjuk el, hogy a reformkor idején Vas megyében szolgáló esperesek és lelkészek között bőven akadtak nagy tudású, a magyar hazának dicsőséget hozó személyiségek. A sort kezdjük Perlaky Dáviddal, aki ősi lelkész- családból származott, nagybátyja a Dunántúli Egyházkerület püspöke, Perlaky József, testvérbátyja Perlaky Gábor, aki szintén püspök volt. Perlaky Dávid folyóiratot szerkeszt, verseket, teológiai műveket ír és ad ki nyomtatásban. Nem hagyhatjuk ki a sorból Kis Jánost, aki bár esperese nem volt az egyházmegyének, de a kerület püspöke volt, és mint nemesdömölki lelkész íróként a felvilágosodást kívánta elősegíteni. Tudományos munkát a nyelvtudomány, történetírás, nevelés területén fejtett ki. Levelezésben állt Kazinczyval, ő fedezte fel Berzsenyi Dániel költőt is. Esperesi tisztségében Perlaky Dávidot követi Döbrentei Lajos, aki először mint bobai lelkész a kemenesaljai egyházmegye, majd Uraiújfaluba költözése után a Vasi Közép Egyházmegye esperese volt. Maga is jó tollú író, számos műve jelent meg nyomtatásban. Fia, Gábor a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) első titoknoka (titkára) volt. Jelentős személyisége a 19. század vasi egyháztörténetének Edvi Illés Pál, akit a Tudományos Akadémia Filozófiai Osztályába hívott. Ő írta az Akadémia pályázatára az első elemi iskolai tanítói kézikönyvet. Edvi Illés Pál a dömölki templom mellé épített sekrestyében rendezte be dolgozószobáját, és itt írta meg az 1848/49-es Vas megyei eseményeket megörökítő krónikákat.

A 18. század végén és a 19. században Vas megye esperesei:

Felsővasi (Vasi Felső) Evangélikus Egyházmegye: Christian Artner Honorius (1786–?), Samuel Töpler (?−?), Schneller János Lajos (1828–1830), Wohlmuth Lipót (1831–1850), Kirchknopf Mátyás (?–1875), Renner Endre (1876–1881), Stettner Gyula (1882–1914)

Középvasi (Vasi Közép) Evangélikus Egyházmegye: Kárász Ádám (1786–1809), Kankriny András (1809–?), Döbrentei Lajos (1817–1838), Tüskés István (?–1853), Rahner Máté (1853–1870), Poszvék Sándor (1870–1877), Kund Sámuel (1877–1918)

Kemenesaljai Evangélikus Egyházmegye: Perlaky Dávid (1800–1802), Döbrentei Lajos (1802–1817), Hrabovszky István (?–1831), Beliczay Jónás (1831–1842), Magassy Dávid (1842–1845), Edvi Illés Pál (1845–1852), Tóth János (1852–1874), Csapli István (1874–1880), Hering János (1880–1886), Nagy Károly (1886–1895)

A 20. század elején bekövetkezett trianoni katasztrófa nagy veszteséget jelentett a Vas megye területén élő gyülekezetek számára is. Több gyülekezetünket csatolták Ausztriához és Szlovéniához. Csökkent az egyházmegyék területe és lélekszáma. A Vasi-Felső Egyházmegyéből 17 gyülekezetből kettő maradt új határainkon belül. Ez a kettő a Vasi-Közép Egyházmegyéhez került. Az ésszerűség a régi három egyházmegye összevonását követelte. Ez 1952-ben meg is történt Vasi Evangélikus Egyházmegye néven, bár itt és ekkor nemcsak „ésszerűségről” volt szó, hanem az államhatalomhoz való magas fokú lojalitásról is. Az újjáalakult egyházmegye első esperese Molitorisz János lelkész volt. A pártállam évtizedeit ez az egyházmegye is nagy vérveszteségekkel vészelte át, ennek is „gyümölcsei” az újabb összevonások „társgyülekezetek” néven. S ennek oka nemcsak a gyülekezeti tagok fogyásában, hanem a lelkészhiányban is keresendő ezekben az évtizedekben. A rendszerváltás után azonban megindult az építkezés a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. Friss lendülettel fiatal lelkészek kerültek az egyházmegyébe, akik látványos gyülekezetépítésbe fogtak Szombathelyen, Kőszegen, Sárváron, Répcelakon, hogy csak a lélekszámát tekintve nagyobb helyeket említsük. Szeretetotthon épült Szombathelyen és Kőszegen. Óvoda nyílt Celldömölkön, Kőszegen az Országos Egyház átvette a volt Gyurátz Ferenc Leánynevelő Líceumot, amely ma Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskolaként működik. A szombathelyi gyülekezet általános iskolát alapított. Vas megyére a kisfalvas település jellemző, és bizony sok falusi, hajdan nagy múltú gyülekezetünk néptelenedett el. A Vasi Evangélikus Egyházmegyében ma a 23 anyagyülekezetben 26 lelkész szolgál, és a 2001-es népszámlálás szerint 20 104 evangélikus él. Közülük 16 516 egyházközségi tag, és 10 784-en szerepelnek a gyülekezetek választói névjegyzékeiben.

Az esperesek munkáját a 20. században elnöktársként már nem a patrónusok, hanem az egyházmegyei felügyelők segítik. Szeretettel és hálás szívvel emlékezünk Berzsenyi-Janosits Miklósra, aki celldömölki felügyelőként szelíd szeretetével hosszú évtizedekig volt az egyházmegye felügyelője is. Őt Szabó István szombathelyi presbiter követte, majd 16 esztendőn át dr. Nagy János ugyancsak a celldömölki gyülekezetből töltötte be ezt a tisztséget. 2006-ban az egyházközségek Sztrókay Attilát, a nemescsói társgyülekezet felügyelőjét választották meg az egyházmegye felügyelőjévé.

Esperesek a 20. században:

Felsővasi Evangélikus Egyházmegye: Beyer Teofil (1914–1920)

Középvasi Evangélikus Egyházmegye: Zongor Béla (1918–1941), Rónai B. Gyula (1942–1950)

Kemenesaljai Evangélikus Egyházmegye: Varga Gyula (1895–1929), Molitórisz János (1929–1952)

Vasi Evangélikus Egyházmegye: Molitórisz János (1952–1953), Fülöp Dezső (1954–1956),
Tekus Ottó (1957–1963), Szabó Lajos (1963–1973), Benkő Béla (1973–1982), Fehér Károly (1982–1993), Zügn Tamás (1993–1998), Vető István (1998–2006), Rostáné Piri Magda (2006–)

Nagy múlttal és sok megőrzendő hagyománnyal rendelkező egyházmegyénkben azzal a reménységgel végezzük munkánkat, hogy Isten oltalma alatt, a Szentlélek vezetésével és a Krisztus szerezte bűnbocsánatból élhetünk nap mint nap.

A Vasi Egyházmegye tisztségviselői: Rostáné Piri Magda esperes, Gyarmati István esperes-helyettes, Sztrókay Attila felügyelő, Horváth Gyula másodfelügyelő, Horváth Csilla pénztáros, Kovácsné Tóth Márta jegyző, dr. Baráth Attila ügyész, Haholt Zoltán gazdasági felelős, Horváth Zsolt, Hutflesz Mihály, Mórotz Zsolt, Vincze Csaba gazdasági és építési bizottsági tagok, Kiss Attila számvevőszéki elnök, Bögöthy László, Szegvári Lászlóné, Szelestey Lászlóné, Benedek János számvevőszéki tagok, Győri Elemér jelölőbizottsági tag, Verasztóné Magyar Melinda, Gyarmati István, Kalincsák Balázs egyházkerületi lelkészi küldöttek, dr. Illés Gábor, Győri Elemér, Sztehlo Péter egyházkerületi nem lelkészi küldöttek, G. Labossa György lelkészi zsinati tag, Kalincsák Balázs lelkészi zsinati póttag, Breznovits István nem lelkészi zsinati tag, dr. Baráth Attila, dr. Kozmits Zsuzsanna nem lelkészi zsinati póttagok

Megbízott előadók: Verasztó János (evangelizációs és missziói), Baranyay Csaba (ifjúsági), Kerekes Csaba (GAS), Keveházi László (gyűjteményi), Baranyayné Rohn Erzsébet (katechetikai), G. Labossa György (diakóniai)

Rostáné Piri Magda