A kisfaludi leányegyház

Kisfalud község a Kis-Rába folyó mellett, a Rábaköz délnyugati részén, Kapuvártól 9 km távolságra, a kapuvár–szombathelyi főközlekedési út mentén található. Neve alapján feltételezhető, hogy az egykori település igen csekély kiterjedésű lehetett. A Kis-Rába folyó kettészeli a falut, majd elágazva annak egy részét szigetbe zárja.

A falu első írásos említése 1237-ből maradt fenn Kázmér néven. Az 1594. évi török pusztítás Kisfaludot sem kímélte, 1604-ben egyetlen lakott jobbágyházat találtak benne. 1683-ban a Bécs ellen vonuló török seregek, 1704-ben labancok dúlták fel a falut. A 18. században az addig kizárólagos Kisfaludy földesuraság mellett a Káldy, Béri Balogh, Rátky, Farkas, Angyal családok is birtokosok lettek. A Káldy-féle birtokrészt Niczky György szerezte meg, aki Kisfaludy Zsigmondtól is tekintélyes ingatlanokat vásárolt. 1777-ben birtokaik arányában kiosztották a közös legelőket és erdőket a birtokos nemesek között.

17. században lakóinak legnagyobb része evangélikussá lett, és mihályi filiájaként gyakorolta vallását, de 1681-ben új viszony kialakítására kényszerült. Kisfalud evangélikussága is Vadosfára „zarándokolt”, ha nyilvános istentiszteleten akart részt venni.

A kisfaludi leánygyülekezet 1860-ban alakult újjá, és lett hivatalosan is Vadosfa filiája. De már 1848-ban megépítették magányosan álló harangtornyukat, amelybe két harangot helyeztek.
Az 1875. évi névtárban 458 lelket számláló filiaként találjuk. Iskolájába 80 gyermek járt. Tanítóját Bodács Sándornak hívták. 1892-ben új tanítólakást és iskolát építettek.

A 20. század első évtizedének végén 494 lélek alkotta a filiát. Bakody Imre volt a tanító. Az iskolában 113 gyermek tanult.

1938-ban imaházat épített a gyülekezet, amelyhez (1940. évi névtár adata) 492 lélek tartozott. Az iskolának 57 tanulója volt. Tanítójuk: Bakody Elemér.

1997-ben templomot építettek a régi toronyhoz.