A mihályi leányegyház

A község Győr-Moson-Sopron megyében, a Rábaköz déli részén, a Kis-Rába folyó mentén helyezkedik el.

Árpád-kori település.

Ősi evangélikus anyagyülekezete bizonyára a 16. században keletkezett. Legrégebbről ismert lelkészük István, az 1600 körüli időben működött. Ezután egy ideig üresedésben volt a lelkészi hivatal, majd egy Pál nevű papot hívtak a mihályi hívek (1610). Utána Szeredi Mihály (1628–1629), Ladányi Miklós (1630), Hegyfalui Pál (1631–1646), Szentmiklósi János esperes, akit a pozsonyi vésztörvényszék elé idéztek (1650–1669), Zwonarits (Zvonarics) Sámuel, akit Pozsonyba idéztek (1669–1673), és végül Horváth György (?–1680–1681) szolgált a gyülekezetben.

Az 1654-ben tartott egyházlátogatás idején Csóka János volt a tanítójuk. Filiái: Kisfalud és Vadosfa. Az anyaegyház és filiáinak viszonyát a vizsgálatról felvett részletes jegyzőkönyv tartalmazza.

Az 1643-tól nyíltan folyó vallásüldözésből Mihályi sem maradt ki. Kisfaludy János (a család katolikus ágának tagja) Nádasdy 200 katonájával, fegyverrel akarta elvenni a templomot 1662 virágvasárnapján. „Azt hitték, itt is olyan könnyű lesz, mint másutt. Itt azonban a földesurak, mint patronusok, a nemesek és a közrendbenvalók, mihályiak, kisfaludiak és vadosfaiak erélyesen ellene szegültek, s a templomot és gyülekezetet egy időre még megmentették. Ime a hirhedt vadosfai zavargásnak ez volt az előjátéka már egy századdal korábban”– írja Payr Sándor 1910-ben megjelent könyvében. Ugyanakkor Mihályiban kezdete volt annak a folyamatnak, amely az anyagyülekezet megszűnéséhez vezetett. 1681-től a megmaradt evangélikusok Vadosfához tartoztak.

A mai leánygyülekezet 1843-ban alakult. A községi pásztorlakást vették meg iskolahelyiségnek, amelyet 1844-ben átalakítottak. Kezdetben a vadosfai tanító járt át, de már 1844-től saját tanítót alkalmaztak.

A tanítói kert végében állt egy harangláb két haranggal, a nagyobbikat 1846-ban, a kisebbiket 1847-ben öntették.

1853-ban megnagyobbították az iskolát, majd 1863-ban újat építettek, amelyet imaháznak is használtak. A tanítólakás 1877-ben épült.

Ebben az időben a gyülekezethez 511 lélek tartozott, s az iskolájában 89 gyermeket tanított Dombi László tanító. A 20. század első évtizedében 531 lélek alkotta a filiát. Takáts József tanító 104 gyermek tanításának gondját viselte.

1938-ban az iskola (imaház) mellé tornyot építettek. Ekkor (1940. évi névtári adat) még 503 evangélikus élt Vadosfa legnagyobb filiájában, de a gyermekszám már jelentősen lecsökkent. Neszmélyi Péter tanító 66 gyermeket tanított.

1989-ben ezt a templomot felújították. 2002-ben pedig a templom mellett álló omladozó tanítólakás felújításával – a Széchenyi-terv keretein belül – modern épülethez jutott a még mindig számottevő lélekszámú evangélikus közösség.