Az iskola történetéből

Az iskoláztatás mihályfai történetét Piri Zsolt igazgató dolgozta fel, s jelentette meg könyv formában. „A magyar oktatásügy fejlődésének mérföldköve a reformáció hazai kibontakozása volt. A 16. század közepén megjelentek hazánkban az első protestáns iskolák először a városokban, majd a falvakban is. Érvényt szereztek a reformáció azon elvének, hogy minden templom mellé állíttassék iskola” – írja bevezetőjében.

Az első, vélhetően 16. századi tanítókról nem maradt feljegyzés. Az Asbóth-vizitáció irataiból ismerjük Bachó János nevét. A Rákóczi-szabadságharc alatt, miután Vak Bottyán csapatai 1705-ben elfoglalják a Dunántúlt, 1706. január 27–28-ára gróf Bercsényi Miklós kuruc főgenerális Mihályfára rendeli a környékbeli lelkészeket, tanítókat, nemeseket, és „fő- és jószágvesztés” terhe mellett a fejedelem hűségére esketi őket. 11 lelkész és 22 tanító, köztük a mihályfai Hörcsöky Miklós írja alá a hűségesküt. 1710-ben Burján György tanít Mihályfán.

Mária Terézia közoktatási rendelete, a Ratio Educationis, 1777-ben megszabja az iskoláztatás kereteit. Korjellemző érdekesség egy korabeli szabályzat regulája: „Hogy kell a tanítványoknak viselni magokat, mikor az oskolábul kitakarodnak?

A tanítványok padonként egymás után, amint rendet szab a tanító, menjenek ki az oskolábul.
Egyike a másikát ne taszigálja, sem a padokat valaki által ne hágja vagy ugrálja.
A tanulók páronként, halkkal és tisztességesen menjenek az oskolábul, az utcákon ne tartózkodjanak, játékot ne űzzenek, ne kiáltozzanak, egymást ne kergessék vagy háborgassák, sem egyéb csínt ne tegyenek." (Az apostoli magyar hazának nemzeti oskoláit gyakorló nevendék kisdedeknek szabott rendtartásai vagy regulái; Buda, 1780)

Az egyházközség 1874-ben kéttantermes iskolát épít segédtanítói szobával. A gyermeklétszám növekedése miatt 1881-ben másodtanítói állást létesítenek, melynek alapjait Vidos József birtokos hat évre szóló felajánlása teremti meg. Az 1900-as években két evangélikus és egy katolikus csoportban tanítanak. A csoportok beosztása: I–III. osztály és IV–VI. Osztály.

Az államosítás után az evangélikus iskolaépületben folyik az oktatás egészen 1959-ig. Az egykori tanítványok visszaemlékezései arról tanúskodnak, hogy az összevont képzés nem jelentette szükségszerűen a színvonal hiányát. „Én még a patinás evangélikus iskolába jártam. Szűkösen fértünk el termeinkben, mégis sokan mentünk tovább középiskolába, ketten egyetemre. Jelenleg Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozom az Alkalmazott Analízis Tanszék vezetőjeként.” (Dr. Sebestyén Zoltán professzor) „Kitűnő alapot nyújtott nekem ez az iskola ahhoz, hogy az életben rám váró nehézségek és megpróbáltatások között mindenkor megtaláljam a helyes utat és megálljam a helyemet.” (Fehér Tamás, a MÁV Celldömölki Vontatási Főnökségének nyugalmazott vezetője) „Lelkészgyermekként osztályidegennek számítottunk, de hála tanítóimnak, tanáraimnak, ezt soha nem éreztették velem, csupán abban nyilvánult meg, hogy ’hivatalból’ egy évig nem lehettem úttörő. Egyedül én az osztályból! Tízéves fejjel nem értettem, hogy miért kell csak nekem minden jóból kimaradnom! Aztán, mint afféle gyerek, megoldottam a problémámat. Ugyanúgy jártam az őrsi foglalkozásokra, mint az osztálytársaim. Soha senki nem kérdezte meg, hogy mit keresek ott.” (Dr. Mesterházy Zsuzsa háziorvos, a lelkész leánya; 1953−61-ben tanult az állami iskolában.) Az általános iskolában 2007-ben megszűnt a felső tagozatos oktatás.