Bekefa, Sziget és Üllőfa

Csak néhány házból álló majorszerű település lehetett vályogból vagy sárból vert házakkal. Valamikori létezésük szájhagyomány, valamint peres, határjáró és adományozó oklevél által maradt fönn.

Dercona valószínűleg csak a római korban volt lakott.

1713-ban az oklevelek már csak Kocs községet említik, az elpusztult települések lakói többnyire ide és a szomszédos Boba községbe települtek be. Nemeskocs községet nagyon sok néven említik az oklevelek, a lexikonok és egyéb összeírások, források. A rengeteg névváltozat nem a község nevének gyakori változtatása, hanem a különféle írásmódok miatt ilyen gazdag. A község neve 1907-ig Kocs, ekkor kapta jelenlegi nevét. A Nemeskocsra való változtatást az indokolta, hogy a községet a postán és a közigazgatásban gyakran összetévesztették a Komárom megyében található Kocs községgel. A megkülönböztető szerepű Nemes- előtag az egykori lakosság köznemesi voltára utal. A község pontos keletkezési idejéről nem maradt fenn semmilyen irat sem. Valószínű, hogy a 14. század elején már létező település volt, hiszen 1339-ben (Koach) és 1366-ban (Koch) már említik a nevét.

A 15. században a dömölki apátság területén viszály támadt az apátság és jobbágyai között. A jobbágyság az apátság egész területén mozgolódott: szerettek volna könnyíteni nagy tehernek érzett állapotukon, szerettek volna szabadulni a jobbágyi sorból. Közülük a kisdömölkiek és a kocsiak nem akarták megadni a kolostornak azt, amivel tartoznak, az apáti bíráskodás alól meg már ki is vonták magukat. Perre azonban nem került sor: az apát és jobbágyai kibékültek. 1635-ben újra vita támadt a kocsi nemesek, valamint az apát között. Ítélet csak sokára, 1639-ben született, a nemesek javára. A két falu (Nemes-dömölk és Kocs) lerázta magáról az apát uraságát, és egészen független lett.

Az I. világháború előtti művelődési állapotokról nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Egy római katolikus és egy evangélikus felekezeti iskola működött a községben, mindkettő osztatlan hatosztályos volt. Az I. világháború után, 1932 körül az evangélikus egyház részéről is megindult a további szervezkedés. Megalakult a Keresztyén Ifjúsági Egyesület. Ettől az időtől kezdve a II. világháborúig a KIE tömörítette magába az ifjúságot. Kulturális tevékenységük célja a vallásos életre való nevelés volt, de szívesen foglalkoztak a világi társadalom problémáival.