Győr belvárosának közvetlen közelében, a Rába–parton található Győr egyik legszebb, legjobban felszerelt, nagy múltú iskolája, a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda. Ez a város egyetlen evangélikus intézménye, ahol óvodás kortól érettségiig keresztyén szellemű nevelés, oktatás folyik.

Győrött az evangélikus oktatás egyidős a gyülekezettel. A 16. században a győri várban már sok evangélikus vallású német katona is szolgált. Az ő gyerekeik számára hozták létre a seregiskolát (Heereschule). A század végére már a magyar polgárság tagjai között is szép számmal voltak evangélikusok, az ő gyermekeik is itt tanulhattak. A tanárok közé tartozott az a három lelkész is, akiket Luther és Melanchthon küldtek Győrbe. A várost 1594-ben elfoglalták a törökök, meghiúsítva az iskola fejlődését és az evangélikus vallás megerősödését. A vár visszafoglalása után az ellenreformáció tette lehetetlenné nemcsak az egyházközség, hanem az iskola munkáját is a vár falain belül. Ez volt a vándorló iskola és gyülekezet időszaka.

A linzi békét követően a belvárosi Szerecsenfej utcában ismét iskola működött. Aáchs Mihály vezetésével 1696-ban az újvárosi Öreg utcában (ma Kossuth Lajos utca) új templomot és iskolát építettek az evangélikusok. Lelkészek és tanítók egész sora működött itt eredményesen, sőt Hegyfalusi György (1692–1695) az iskolát gimnáziumi szintre emelte. Az 1696-ból származó első gyülekezeti rendtartás érdekes adatokkal szolgál az iskolára nézve is. Tekintélyes pozíció volt a gyülekezetben a rektori állás, ennek megfelelően nagy az elvárás is a személyével szemben: legyen hűséges, hivatalában serény, magaviseletében és életvitelében példamutató. Senkit ne botránkoztasson meg, legyen tisztességes és becsületes, élete mind a diákoknak, mind a gyülekezetnek „tüköre, melyben magukat a diákok nézhessék és láthassák”.

Ez idő tájt az iskolának volt alumneuma, azaz tápintézete is. Olyan gyerekek kaptak itt szállást és ellátást, akik nem voltak képesek saját költségükön tanulni, hanem a gyülekezet vagy egy patrónus viselte azokat. Működött egy coltus, kollégium is. Ide előkelőbb, tehetősebb családok gyermekei jutottak be, akik meg tudták fizetni a kirótt díjat. Ebben az időben hallunk először a leányok iskoláztatásáról. Ez a kántor feladata volt. 1739-ben az elemi osztályokat különválasztották, a leánytanulóknak külön tanítót rendeltek. 1749-ben Mária Terézia tiltó rendelkezései, a templom elvétele után nemcsak a lelkészeknek, hanem a tanítóknak is menniük kellett, így a tanítás lehetetlenné vált. Csak II. József türelmi rendelete (1781) tette lehetővé a szabad vallásgyakorlatot, s már a következő évben megszerveződött az iskola. A tanári kart magas fokú végzettség, több nyelv ismerete jellemezte. A lelkészeken és segédlelkészeken kívül a rektorokat és a tanárokat is csak abban az esetben hívták meg az iskolába nevelőnek, ha külföldi egyetemen végeztek. Minden oktató egyben polihisztor is volt, mert a nyelvtudáson kívül jártasnak kellett lenniük a hittudományban, a humán és reál tantárgyakban egyaránt. Állandóan lépést kellett tartaniuk a haladással, mert az egyház a lelkészeken keresztül állandóan ellenőrizte az iskola oktató-nevelő munkáját.

Kezdetben erősen érezhető volt a német iskolai rend oktatási és nevelési rendszerének hatása, hiszen a tanítók zöme német egyetemekről került ki. Az alapfokú elemi oktatás és a számonkérés magyar nyelven történt. Tekintetbe vették a kiadott rendelkezéseket, a Ratio Educationis pontjait, de azzal a módosítással, hogy a német nyelv helyett az elemi iskola osztályaiban magyar nyelven tanítottak. Az iskola gyorsan fejlődött. A 18. század végén már négy fiú- és egy lányosztály működött. Kiemelkedő Stelczer Dániel személye, aki már olyan tárgyakat is tanított, amelyek megfeleltek az algimnáziumi követelményeknek.

Az osztrák kormány 1856-ban megvonta az iskola algimnáziumának nyilvánossági jogát. A megszüntetés közvetlen oka az volt, hogy elrendelték az 1849-ben kiadott új középiskolai szabályzat, az Entwurf végrehajtását, mely szerint német mintára nyolcosztályos gimnáziumot kell felállítani. A tanterv szerint csak németül és csak az előírt német anyagot taníthatták, aminek elsajátítását érettségi vizsgával kellett bizonyítani. A gyülekezet nem vállalta a német nyelven történő oktatást, inkább ideiglenesen felhagyott az algimnáziumi oktatással. A gimnázium megszűnt, az elemi iskola felsőbb osztályait átszervezték. Ide választották meg tanítónak Péterfy Sándort, akinek nevét ma az iskola viseli. Péterfy, a „tanítók atyja” csak néhány évig tanított Győrben (1863–1865), emlékét márványtábla őrzi a fiúiskola homlokzatán, az iskola előtti utat pedig a város „Péterfy Sándor út”-nak nevezte el. Az algimnázium felszámolása után az iskola célja az elemi népiskola színvonalának minél nagyobb emelése volt. Fadgyas Pál igazgatósága idején különválasztották a fiúkat a lányoktól, minden osztály külön tanítóval működött, összesen tíz tanerővel és egy énektanítóval, szép teljesítményeket érve el: „más vallásúak is szívesen íratták be ide gyermekeiket, és vidékről is szép számmal érkeztek, főleg Moson megyéből német anyanyelvűek, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák”.

1900-ban építette fel az egyházközség az új leányiskolát, a fiúiskolát 1930-ban szentelték fel. A leányiskola új épülete a tornateremmel és a kiszolgálóhelyiségekkel a közben bekövetkező háborús események, majd az államosítás miatt csak terv maradt.

1931. szeptember 1-jén a korábbi hatosztályos iskola hetedik, majd nyolcadik osztállyal bővült. Ez azért kiemelkedő teljesítmény, mert akkor az egész országban mindössze három-négy nyolcosztályos intézmény szerveződött. A II. világháború Győrt is elérte, de az iskola falai között már 1945. május 14-én újraindult a tanítás, összevonták az alsó fiú- és leányosztályokat, az oktató-nevelő munka az 1948-ban bekövetkezett államosításig zavartalanul folyt. Részlet az államosító bizottság jegyzőkönyvéből: „A bizottság megállapítja, hogy az épület… teljes egészében állami tulajdonba került…” Az állami hatóság megbontotta a nevelőtestület egységét, tagjait igyekeztek szétszórni a város iskoláiba. Az egyház épületében ének-zenei általános iskola nyílt, mely Bartók Béla nevét vette fel és 1992. június végéig működött. A győri evangélikus iskola – mely közel 400 évig szolgálta a magyar oktatás ügyét – megszűnt létezni.

Az államosítás 44 éves kényszerszünete után a rendszerváltást követően az egyházközség elhatározta, hogy újra megnyitja egykori iskoláját. Megindult egy egységes, átfogó, keresztyén értékrendű nevelés folyamatának biztosítására szolgáló intézmény fokozatos kiépítése. Tekus Ottó és Ittzés Gábor egykori lelkészek irányításával folytak a tárgyalások.

Első lépésként 1991 őszén a volt gyülkezeti terem átalakításával, a legszükségesebb feltételek megteremtésével, valamint az engedélyeztetési eljárások után elkezdődött a munka az óvodában, egy csoporttal, Garay Béláné vezetésével. Az intézmény iránt évről évre nőtt az érdeklődés, így folyamatos bővítésre szorult. Az igazgatói feladatokat az 1997/98-as tanévtől Ács Györgyné látja el. 2000 őszén óvodánk újabb – negyedik – csoporttal bővült, a gyarapodást a megnövekedett jelentkezések kielégítésére való törekvés indokolta. Ekkor már 112 kisgyermeket tudott fogadni az intézmény.

A régi épületet 1992. július 3-án vettük át, s az újonnan szervezett iskola 1992. szeptember 1-jén kezdte meg működését. Az első venisanctéra (tanévnyitó istentiszteletre) a 156 diákot és családtagjaikat, valamint a 16 újonnan választott nevelőt a korábbi evangélikus iskola még élő nevelői, a gyülekezet tagjai és a város elöljárói is elkísérték. Zacher Lajos, egykori tanár levélben köszöntötte a tantestület tagjait: „Isten kegyelméből köszöntelek benneteket, aki matuzsálemként még élek azok közül, akik 1948-ig magas szintre emelve tartották a győri evangélikus népiskolát.” Kezdetben Evangélikus Általános Iskola és Óvoda volt az intézmény neve, ma is sokan használják az „evangélikus” megjelölést az iskola említésekor. A szülők igénye és a gyülekezet presbitériumának elszántsága együttesen hívták életre 1995-ben a nyolc évfolyamos gimnáziumi, 2004-ben pedig a négy évfolyamos gimnáziumi tagozatot. Az iskola képzési feladatai az évek folyamán bővültek.

A tanulócsoportok számának növekedése szükségessé tette az épület bővítését. Újabb tárgyalások tették lehetővé a régi püspöki palota kiürítését és az egykori fiúiskolához csatolását. Az átalakító munkálatok négy évig (1995–1998) tartottak és hatalmas összegeket emésztettek fel. Csak olyan ütemben haladhatott a munka, ahogyan az anyagi fedezet érkezett. Az építkezés által okozott kellemetlenség azonban eltörpült az épület használhatósága és szépsége mellett. Az átalakítás tervezését Ráskai Péter építészmérnök, a kivitelezés jelentős részét Salakta Gyula vállalkozása végezte. Az építkezéssel kapcsolatos tárgyalások, az irányítás és lebonyolítás a presbitérium, a gyülekezeti felügyelők, Benkő Imre és Pónya László, továbbá Ittzés Gábor és Lackner Pál igazgató lelkészek és Jancsó Kálmánné igazgató közreműködésével zajlottak. A kész épületet – az 1999/2000-es tanév megnyitó ünnepségén – D. Szebik Imre püspök szentelte fel. Ezt követően került sor Jancsó Kálmánné igazgató nyugdíjazására, valamint ezzel egyidejűleg Hallgatóné Hajnal Judit kinevezésére, aki azóta is az intézmény vezetője.
Az iskola 10 éves évfordulóján már 520 tanulója volt az intézménynek. A jubileumi istentiszteletet követően került sor az iskola névadására, a Péterfy-emlékfal leleplezésére, valamint az iskolazászló felavatására. Az iskola neve 2002 óta Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ. A névválasztást különösen az indokolta, hogy Péterfy iskolánk tanítója volt: 1858-tól házitanítóként, 1863-tól 1865-ig pedig rendes, kinevezett pedagógusként működött. Bronzból öntött mellszobra – Lebo Ferenc alkotása – az iskola folyósóján látható 2002. április 9. óta.

Az iskola épülete a nagyszabású bővítés ellenére ismét szűknek bizonyult, így 2004-ben rekord gyorsasággal készült el az új gimnáziumi tagozat befogadására alkalmas négy új tanterem. A régi fiúiskola épületére minden igényt kielégítő emeletet építettek Ráskai Péter tervei alapján. A kivitelezést a Dávid-Bau építőipari cég végezte Horváth Sándor építész felügyelete mellett. A gyülekezet részéről Csermák Gusztáv felügyelő és Hallgatóné Hajnal Judit szervezték a munkát. Az épületet Ittzés János püspök szentelte fel.

A tanulólétszám folyamatosan nő, 2007-ben az intézmény 15 éves évfordulóján már 764 gyermek vett részt az ünnepi istentiszteleten. Ettől az évtől látja el az iskolalelkészi szolgálatot Csorbáné Farkas Zsófia, őt megelőzően 1992–2005-ig Lacknerné Puskás Sára végezte ezt a munkát.

Az intézmény fejlődése az újraindítás óta töretlen, az idei tanévben a 138 óvodás és a 659 iskolás elhelyezése csak nagy nehézségek árán oldható meg. Az újabb lelki és fizikai építkezés nem várathat sokáig magára.

Hallgatóné Hajnal Judit