A mezőlaki társegyház

A község Pápától délnyugati irányban 10 km-re, a Pápai-síkságon Tapolca és Marcal között fekvő település. Területén számos értékes régészeti lelet került elő, melyek valószínűsítik, hogy környéke a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A helységnév magyar eredetű, első okleveles említése 1286-ból származik, Mezeulak alakban. A név megfejtése nem okozhat különösebb gondot, hiszen a „lak” szóval több helységnévben is találkozunk. A „mezőn-lakás” arra enged következtetni, hogy a környék nagyon alkalmas a földművelésre, ami földrajzi környezetéből adódik. A község nevét 1488-ban Mezewlaknak írták, a középkortól a 17. század közepéig a Zámbó család birtokában volt. A család birtokközpontja és székhelye a faluban volt. A 19. században az Esterházy család tulajdonába került, s ismét uradalmi székhely lett. A 16. és 17. században érték ugyan pusztítások, de teljesen nem néptelenedett el. A falu lakói a 18. század közepétől zömében reformátusok.

A közeli fekvés és az evangélikus gyülekezeti élet összefonódása alapján itt kell említenünk Békás kisközség adatait. Pápa közelében, a vasi határ mentén fekvő település. Magyar eredetű falunevét valószínűleg a település határában folyó érről kapta. A falu a középkorban a Békási család birtoka volt. A lakosságot a 16. és 17. században több támadás is érte, amikor a törökök, illetve bujdosók többször megrohanták és kirabolták. Ezek következtében a falu népe megfogyott és elszegényedett. Később békésebb idők következtek a 18. századtól, amikor a Békási, Esterházy, Sándor és Tallián családok voltak a falu birtokosai. Feljegyzések azt mutatják, hogy már 1618-ban is voltak evangélikusok Mezőlakon. 1890-ben Pápához csatlakoztak mint fiókegyház, és hamarosan a szomszédos Békással együtt iskolát építettek, tanítót hoztak, és ekkor már „naponként és vasárnaponként tartanak istentiszteleteket”.

Érdekes adat, hogy Békáson 1873-ban az evangélikus hiten lévők tanítót fogadtak Szajki (Szajti?) Péter pásztor és mezőőr személyében. Esténként, petróleumlámpa fénye mellett tanította írásra, olvasásra és számolásra a csekély számú gyermeket ez az „okos” pásztor. Őt azután már képzett tanítók követték: Csapli István (1893–1909), Kiss Dezső (1910–1914), Nagy Erzsébet (1914–1918, Pápáról járt ki Mezőlakra), Nagy Jolán (1918–1922), Szalay Miklós (1922–1927), Varga Lajos (1928−1934), Andorka Sándor (1934–1948), Gödri Ilona (1945–1946), Csányi Etelka (1946–1948).

A hűséges léviták munkájának eredménye, hogy az iskolához, melyben a gyülekezeti alkalmakat is tartották, a hitükhöz ragaszkodó nemzedékek felnőve is megmaradtak Jézus követésében. A 19. sz. végén Pápa gyülekezetének lelkésze (Gyurátz Ferenc) vette gondozásba a kis nyájat: a nagyünnepek 2. napján az iskolában tartottak úrvacsorai istentiszteletet, hogy ne kelljen a híveknek a városba menni. Ilyen előzmények után kapta Tóth Sándor fiatal lelkész 1938-ban a feladatot missziói gyülekezet szervezésére. 1939 húsvétján már jelentette, hogy létrejött a Mezőlak–Békási Missziói Egyházközség, melyhez összesen 11 község evangélikussága tartozott, 1100-as lélekszámmal. 1941. március 4-én Hertelendy Jenő miniszteri osztálytanácsos Mesterházy Ferenc főispánnal és Veszprém vármegye tanfelügyelőjével iskolalátogatásuk alkalmával megállapították, hogy az iskola és a tanítólakás vizes, egészségtelen, és állami segélyt ajánlottak fel új iskola építéséhez. Az új objektum felépítésénél az egyházközség tagjai fuvarozást és jelentős napszámos munkát vállaltak, az ünnepélyes átadásra 1942. szeptember 6-án került sor. 1945-ben Kiss György és neje az egyházközségnek ajándékozza a házát, hogy legyen lakása a lelkésznek, és ne bérben kelljen laknia.
1948-ban – az új iskola államosítása után – visszatértek a régi iskolába, amit közben ifjúsági háznak rendeztek be. Hosszú évtizedeken át ebben a vizes, egészségtelen épületben tartották a gyülekezeti alkalmakat. Érdekes és különös, hogy az oltár Frigyes főherceg vadászházából került a gyülekezet tulajdonába: A Habsburg-otthon házi oltára egy kis evangélikus templomban! A mezőlaki gyülekezet anyaegyházközségi státusza 2002-ben szűnt meg, amikor jelenlegi összetételében létrejött a Mezőlak–Mihályháza–Nagyacsádi Társult Evangélikus Egyházközség.

Szakvélemény alapján 2004-ben határozott a gyülekezet a templom átköltöztetéséről az időközben visszakapott iskola épületébe, mely központi fekvése és állapota alapján sokkal előnyösebb, mint a falu szélén fekvő, építészetileg értéktelen gyülekezeti helyiség. Az új istentiszteleti hely kialakítását 2006-ban kezdte el a gyülekezet, a munkálatot eddig nem sikerült teljesen befejezni. Elkészülte után – reménység szerint – élettel fogja megtölteni a mezőlak–békási evangélikusok maroknyi közössége.

Lelkészek

Tóth Sándor (1938–1992), Káldy Lajos (1957–?), Bartha István segédlelkész (1993–1994), Veress István segédlelkész (1995–2001), Schermann Gábor helyettes lelkész Kemeneshőgyészről (2001–2002), Máthé Csaba Levente helyettes lelkész (2002–)