A nagyacsádi társegyház

Pápától északnyugatra, a Pápai-síkságnak a Tapolca és Dorza patakok közötti területén fekvő település. Az itt talált leletek közül említésre méltó egy késő bronzkori kőbalta és egy római kori mészkő torzó. A helység neve a 11–13. században gyakori Acsa magyar személynév származéka. 1332-ben említi először írásos adat Terra Achad néven. A középkori falu feltehetően a mai település helyén volt. Lakói jórészt egytelkes nemesek voltak. Nemes jelzőjét 1648-ban említik. Híres volt malomipara. A Tapolca partján álló malma – 1406-ban már említik – télen is működött, mert a folyó nem fagyott be. Komoly konkurenciát jelentett a híres pápai Tízes-malomnak, mivel jobb lisztet őröltek itt. Az egyik Esterházy földesúr úriszék elé állíttatta molnárait, mert a környék falvaiból Acsádra mentek őrletni. A falu lakói – Pápa környékére jellemzően – nagyrészt reformátusok.

Nagyacsád 1938-tól társgyülekezete Mezőlaknak, de már 200 évvel korábban iskolával rendelkező gyülekezeti élet volt itt. 1706-ban Fodor Mihály tanító foglalkozott a gyermekekkel. A 250 lelkes gyülekezet 1872-ben filiaként Pápához csatlakozott. Gyurátz Ferenc püspök pápai lelkészkedése idejéből van feljegyzés arról, hogy felfigyelt a szorgalmasan templomba járó nagyacsádiakra, akik a rossz útviszonyok ellenére is rendszeresen bejártak Pápára az istentiszteletre. 1932-ben új iskola és tanítólakás épült, és a falu szülötte, Horváth Ferenc végzett 1948-ig levita szolgálatot, igen szép eredménnyel összetartva az ifjúságot.

1938 őszén kezdett Mezőlakról Tóth Sándor átjárni. Nehezen értették meg a hívek, hogy amikor már jól járható út vezet Pápára, miért kell a lelkésznek a rossz mezei úton átjárnia Mezőlakról. De hamar megértették a helyzetet, hiszen így minden vasárnap volt istentisztelet a lelkész szolgálatával. 1942-ben épült az ifjúsági ház, mely később templomként szolgált a gyülekezet számára. Templomépítést is elhatároztak már 1926-ban, de nem került rá sor, csupán egy harangtorony épült meg az akkori temető mellett. Így a volt ifjúsági ház jelenleg is a gyülekezeti istentiszteletek helye.
Ennek az épületnek a külső és részben belső felújítására került sor 2003–2004-ben. A munkálatok költségeit a kárpótlás során visszaigényelt iskoláért és tanítólakásért kapott összegből, valamint egyházmegyei támogatásból fedezte a gyülekezet. A jelenlegi helyzet szomorú állapotról tanúskodik: helyben 2007 őszétől megszűnt az iskola, a fiatalok elköltöznek, a gyülekezet lélekszáma is folyamatosan apad. A jövendő az Úr kezében van!

A nemesgörzsönyi fiókegyház

A Pápai-síkság északi szélén fekvő település. Határában a Marcal és a Dorza patak folyik. Nemesgörzsöny 1940-ben Alsó- és Felsőgörzsöny egyesítéséből keletkezett község. A neve – Gursun, Gersen – szláv eredetű. A két Görzsöny története majdnem azonos. Írásos adat 1346-ban említi először Gersen néven, 1544-ben Alsógersen néven szerepel. Az újkori adatokban a falu teljesen nemesi birtok, egytelkes nemeseké. Az 1433-ban említett Egyházasgersen 1641-ben Feölső Görsönként szerepel írásos emlékekben. Népességét szintén az egytelkes nemesek jelentették. A két község közös temploma – nevéből is következően – Felsőgörzsönyben állhatott. A két falu a török hódoltság idején sem néptelenedett el teljesen. Lakói több alkalommal is az ún. „kovács-úton” a közeli Marcal folyó egyik mocsaras részére menekültek, itt vészelték át a nehéz időket, visszatérésük után pedig újraépítették a lerombolt házakat. A két Görzsöny sorsa a 19. és 20. században is azonosan alakult. Nemesgörzsöny határában volt két középkori, a 18. századig létező falu: Királyfölde és Csajtorja.

Nemesgörzsöny evangélikussága utolsóként, 1981-ben csatlakozott a mezőlaki missziói egyházközséghez. Eddig az időpontig a Takácsiban szolgáló lelkészek gondozták. Téli időszakban hetente tartottak bibliaórákat felváltva Alsó- és Felsőgörzsönyben a takácsi lelkészek, és látogatták az evangélikus családokat. A gyülekezetben havonta két alkalommal tartunk istentiszteletet, saját épület hiányában a református egyházközség templomaiban, illetve – téli időszakban – a felsőgörzsönyi gyülekezeti teremben.

Máthé Csaba Levente

Források:
Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa, 1926.
Németh Adél−Szabó Lajos: Pápa. Panoráma. Magyar városok. Pápa,1989.
Pápa és környéke települési önkormányzatok területfejlesztési társulása: Pápa és kistérsége, Budapest, 2004.
Molnár Kálmán: A mezőlaki iskola története. Kézirat. 1973.
Bolla Sándor: A mezőlaki ref. egyházközség rövid története. Kézirat. 1978.
Vida Levente: Marcalgergelyi−Szergény−Külsővat(−Mihályháza) evangélikus gyülekezetek rövid közös története. Kézirat. 2007.
Kovács Sándor: A mihályházi ág h. ev. leányegyházközség története. Kézirat. 1940.
Evangélikus Élet, 1988. október 30.