IV. A második világháború és az azt követő időszak

A második világháború – mint mindenütt – Nagysimonyiban is megkövetelte a maga áldozatait mind emberben, mind anyagiakban. Mód Aladár volt a gyülekezet lelkésze a háború éveiben és az azt követő néhány évben (1952-ig). Ő írta meg a gyülekezet 1900–1950 közti történetét, de a háború alatti évek nyomorúságairól semmit sem írt. Ennek a korszaknak a krónikáját csak azzal kezdi, hogy 1945. március 27-én érkezett Nagysimonyiba a szovjet hadsereg. Mire a háborús események során ez az időpont elérkezett, sok veszteség és kár érte a gyülekezetet egyes családokon belül is, meg az egyházi élet vonatkozásában is. A háború vége felé elvitték az egyik harangot, amit – még ma is élő idős gyülekezeti tagok visszaemlékezése szerint – úgy dobtak le a toronyból, hogy a nagy súlyú harangnak a nyoma sokáig meglátszott a földben. Szabó Aladár akkori kántortanító tanúja volt az eseménynek, mivel ott lakott a templom közelében lévő szolgálati lakásban. Elpusztult a templom orgonája is, ami akkor hozzávetőleg 20 000 Ft értékű kárt jelentett. Ezt a veszteséget sokáig nem tudta pótolni a gyülekezet, mert ilyen nagy összeget nem tudott összegyűjteni.

A háború végén (1944/45-ben) az evangélikus iskolában szállásoltak el egy magyar katonai egységet, ezért a tanítás szünetelt. A kiürítéskor, 1945. március 25–26-án sok értékes iskolai irat elveszett, illetve károsodott. Ugyanakkor sok lőszer maradt az iskola területén. Hamar megérkezett a tanfelügyelő rendelkezése, hogy április 23-án meg kell kezdeni a tanítást. Az iskolaépületet rendbe kellett hozni. Április 22-én a római katolikus és az evangélikus iskola vezetői közös értekezletükön úgy határoztak, hogy együtt fognak tanítani. 1946. október 30-án viszont megállapították, hogy ez a római katolikus iskolaszék merevsége miatt nem megoldható. Így különváltak, és az államosításig saját egyházi kereteikben folyt a tanítás.

Az államosítás 1948. június 14-én történt meg. Az igazgató a fogságból hazakerült Hajas Sándor lett. Ő – az akkori rendelkezések értelmében – az iskolaépületben már semmi egyházi alkalmat nem engedélyezett. A hitoktatás fakultatív lett. A lelkész azokat az evangélikus tanulókat taníthatta, akiket vallásoktatásra a szülők beírattak. Ekkor Nagysimonyi és Sitke állami iskoláiban hét csoportban heti 14 órában 170 gyermek részesült hitoktatásban.

A sitkei iskolát is államosították, de az épületet az egyház kérésére visszaadták, mivel korábban tornyot is építettek az iskolaépülethez, s ezzel is azt fejezték ki, hogy istentiszteleti célokra is szolgál az épület. Jelenleg is ez a leánygyülekezet temploma.

Megszűnt a nőegylet és az ifjúsági egyesület is. Ezeket úgy pótolták, hogy egyesületi keret nélkül a gyülekezetben tartottak önkéntes egyházi munkások beállításával gyermek- és leány-bibliaköri alkalmakat, evangelizációkat. 1947. november 24–30. közt Tekus Ottó tartott evangelizációt Bartos Piroska és Malaga Elza diakonissza nővérek szolgálatával, 1949. március 13–16. közt pedig Mitykó Zoltán, szintén Bartos Piroska szolgálatával.

A gyülekezet gondnoka ekkor az 1946-ban megválasztott Sallér József volt. Ő sokat tett a gyülekezet nehéz anyagi helyzetének javításáért.

1947. május 22-én elhunyt Fekete Károly, aki 27 éven át volt a gyülekezet felügyelője, és sok adománnyal, valamint alapítványok létesítésével segítette az egyház feladatainak teljesítését. Végrendeletében az egyházra akarta hagyományozni 10 000 négyszögölnyi szántóföldjét, de az akkori körülmények között annak egyházi tulajdonba vétele nem volt ajánlatos. A felügyelő egyházszerető és áldozatos életének az egyházközség a június 3-án tartott közgyűlés jegyzőkönyvében állított méltó emléket.

Mód Aladár nyugalomba vonulása után Tekus Ottót választották meg lelkésznek (1951–1974). Az ő szolgálata után néhány hónapig Joób Olivér helyettesített. Ezután Magassy Sándor vette át a gyülekezet lelkészi tisztét (1974–1987), majd az ő Bakonyszombathelyre történt távozása után ismét helyettes, Solymár Gábor volt itt kb. fél évig, Őt követte Nagy Edina (1987−1990), végül a celldömölki és környékbeli lelkészek helyettesítő szolgálatai után 1992 augusztusától a jelenlegi lelkész, Horváth Ferenc lett a gyülekezet lelkésze. Az ő szolgálatuk alaposabb bemutatását – csak megfelelő történeti távlat után – később lehet majd elvégezni. Mindössze néhány fontosabb esemény említésével emlékezünk itt végzett munkájukra.

Tekus Ottó 1952-ben megkísérelte az orgonát rendbe hozatni, de az elvégeztetett munka csak rövidebb időre tette használhatóvá a hangszert. Nagy Edina szolgálata alatt volt nagyobb renoválás a templom épületén, majd a mostani lelkész, Horváth Ferenc végeztette el a gáz bevezetését és a milliós költséggel járó orgonafelújítási munkát. Több éven keresztül folyt a gyűjtés. 1 200 000 forint volt a munkálatok végösszege, aminek előteremtésében jelentősen kivették részüket a sitkei filia tagjai és a Nagysimonyiból időközben elköltözöttek is. Az Evangélikus Országos Egyház segítsége sem maradt el.

Ma a gyülekezet időszerű feladata az, hogy az államosított, de a közelmúltban visszakapott iskolaépületet gyülekezeti célokra hasznosítsák. Ez 2001 óta állandó munkát ad. A közösségi élet szervezése és mozgalmassá, elevenen lüktetővé tétele egyébként is sok naponkénti fáradságot igényel, ami az egyháznak és ennek a gyülekezetnek is történeti hagyománya s felülről, Istentől való elkötelezettsége. Ennek kíván megfelelni Isten mai népe ebben a gyülekezetben is.