Az újkéri leányegyház

Újkér Győr-Moson-Sopron megye déli, a Kisalföld nyugati szélén, a Kisalföld és az Alpokalja találkozásánál fekszik. A községen áthalad a 84-es főútvonal. Nemeskértől 4 km távolságra van.

Több falu egyesüléséből létrejött település. Először (1928-ban) egyesült Alszopor néven Alsószopor és Makkoshetye, majd 1948-ban Alszopor és Felsőszopor felsőbb utasításra történt egyesülésével létrejött Felszopor község. Felszoport 1950-ben Újkérhez csatolták.

Újkér

Nevének első említése 1237-ben „QUER" néven történt, de 1406-ban már „VYKER" néven szerepelt. A 15. században a Kanizsaiak, 1536-ban a Nádasdyak, 1677-től a Széchenyiek a földesurai. A 17. században mezőváros (oppidum), amelyben vármegyei gyűléseket is tartottak.

Evangélikus gyülekezete már a reformáció hajnalán megalakult. Korai történetének legfontosabb adatai Payr Sándor forrásként megjelölt munkája nyomán tárulnak elénk. Első ismert lelkésze Semlyén Simon (1578) volt, a második Szegedi András, aki 1591-ben a csepregi kollokviumon is részt vett. 1596-ban a Formula Concordiae aláírásakor már Budaeus András az újkéri lelkész, de ő később a református vallásra tért. Budaeusszal egy időben (1596) a tanító Parthasy Mihály (talán Bárdosy) volt. Az új évszázadba már Zempczi (Szenczi) Miklós (1599-1604) vezette át a gyülekezetet. Az ő idejében – 1602. május 13-án – kerületi gyűlésnek adott otthont Újkér, majd 1604. január 19-én, egyházlátogatáson fogadta Pithyraeus, Zvonarics, Benkóczi és Kelemenovics lelkészeket. A lelkészi fizetésekre nézve a látogatáson készült jegyzőkönyv az egyik legrégibb okmányunk. Ebben az időben a két Szopor Újkér filiája volt. A tanítói tisztet (1599) a csepregi születésű Talabor Jakab töltötte be. E két tanítójukat – Parthasyt és Talabort – valószínűleg lelkészeknek is felavatták, mert még 1631-ben is visszaemlékeznek a régi plébániaházban (az iskolaház helyén) lakott Jakab és Mihály nevű prédikátorokra. 1626-ban ismét Újkéren tartották a kerületi gyűlést. Az 1628. évi csepregi zsinaton már Ferrari András lelkész képviselte a gyülekezetet, s jelen volt az isme­retlen nevű újkéri tanító is.

1631. május 9-én Kis Bertalan püspök járt egyházlátogatóban Újkéren. A lelkész az egykori csepregi rektor, Albinus Fejér János volt, akit igen dicsértek a hívei, s 1632-ben a ke­rület is megválasztotta egyháztanácsos presbiternek. Újkér iskolája akkor egyike volt a legrégebbieknek. Két filiája akkor is: Alsó- és Felsőszopor. 1633-ban Nodificis István sárvári rektort hívták meg lelkésznek, akit Serényi György (1634), Zdanensis Mihály – aki ugyancsak Sárváron volt rektor – (1635), majd Thomanides János (1637) követett.

Nádasdy Ferenc 1644-ben az újkéri templomot is elfoglalta, de a kiküldött bizottság 1646-ban visszaadta. Ezt követően Szili Ferenc 1651 és 1653 közötti működéséről van adatunk, de feltehetően újkéri szolgálata ennél tovább tartott. Valószínű, hogy ő volt az a lelkész, akit Nádasdy gyalogos katonái űztek el 1660-ban, amikor a templomot elfoglalták, és immár véglegesen a katolikusoknak adták.

A gyülekezet Nádasdy nagyravágyásának és közreműködésével az ellenreformációnak lett az áldozata. Újkér neve az 1933. évi névtárban tűnik fel újra. Nemeskér szórványai között találjuk 12 lélekkel. Az 1940. évi névtárban is ilyen lélekszámmal szerepel. A mai lélekszámra vonatkozó adatok a szomszédos falvakkal egyesült (1950) Újkér evangélikusainak számát jelzik.

Felszopor (Felsőszopor)

A hajdani kisnemesi falvak közül egy 1264-ben kelt oklevél említi először Felsőszoport az ómagyar „Terra Zupur” néven. A Csíkos család 1264-ben szerzett birtokot itt. Ma utca van elnevezve róluk. A Szopory családot egy 1277-es oklevél említi először. A falu 1948-ig használt neve 1410-ből maradt ránk. 1948-ban Alszaporral egyesítették, 1950-ben Újkérhez csatolták.

A település a középkorban a Szopory, majd a Szily családé, később Kollár Mátyásé volt. 1742-tõl a Festetichek sági uradalmához tartozott, aztán Gyarmathy György kezébe került, de rövid ideig más nemesek is lakták. Templomáról az 1338. június 1-jén kelt osztálylevél tudósít bennünket, ezt a templomot a Csíkos családok építtették. A templom a 16. század második felében a szopori evangélikusok használatába került, mert lakói a környékhez hasonlóan korán evangélikusok lettek.

Alsó- és Felsőszopor Újkér filiái voltak, de időnként, anyagyülekezetként szerepeltek. Az 1604. évi újkéri egyházlátogatáskor filiák, ahova az újkéri lelkész minden harmadik vasárnap átjárt prédikálni. 1608-ban Hollósy János személyében külön lelkész működött Szoporon, de 1610-ben Stephanides Mihály a szopori lelkész. Az 1631. évi egyházlátogatáskor ismét mint filiák fordulnak elő a jegyzőkönyvben, de 1646-ban újra van saját lelkészük: Skriba János.

1661 márciusában Nádasdy Ferenc elvetette a templomot az evangélikusoktól, és visszaadta a katolikusoknak. 1717-ig felváltva használták, akkor végleg a katolikusoké lett. Ekkor már Felsőszopor (Felsőszopor) evangélikussága az artikuláris helyül kijelölt Nemeskér gyülekezetéhez tartozott, majd a türelmi rendelet megjelenését követően annak fiókegyházaként élte vallásos életét.

Az 1875. évi névtárban 154 lélekkel szerepel Nemeskér fiókegyházaként. Iskolás gyermekei a szomszédos Alsószopor leányegyházának evangélikus iskolájába jártak. Az 1910. évi névtárban 199, az 1933. éviben 215 lélekkel jegyezték a gyülekezetet. 1944-ben Felszopor közepén iskolát építettek az evangélikus hívek. Első és egyetlen tanítójuk Kiss Károly volt, aki az államosításig viselte hivatalát. Nemescsón halt meg 71 éves korában, 1996-ban. Jelenleg ez az iskola az evangélikus imaház.

A falu 1948-ban egyesült Alszoporral, majd 1950-ben Újkérrel.

Alszopor (Alsószopor)

Alsószoport 1277-ben „Villa Zupur"-ként emlitik. Alszopor Alsószopor és Makkoshetye egyesüléséből jött létre 1928-ban. 1948-ban felsőbb utasításra egyesült Felszoporral, majd 1950-ben Újkérrel. Az akkori hatalom Alszoport el akarta sorvasztani, ami további fejlődését nagyban befolyásolta. Alszoporhoz tartozik Veremszer, napjainkban már elhagyott terület.

1681-től Nemeskér védő szárnyai alatt éltek a hitükben megmaradó, vallásukhoz ragaszkodó evangélikusok, de még egy ideig volt tanítójuk. 1693. december 13-án a nemeskéri lelkész behívatta Alsószopor képviselőit, és jegyzőkönyvbe vették, hogy külön lelkészük nincs, tanítójuk Aáros István, aki tisztét híven tölti be. Az alszopori iskoláról az 1713/14-es egyházlátogatáson is említést tesznek.

A türelmi rendelet után (1781) az újjászerveződött gyülekezet filiaként élte vallásos életét. Az iskolát 1871-ben újjáépítették, majd itt tanultak a környező falvak, Felsőszopor, Simaháza, Makkoshetye, Iklanberény és Felsőság evangélikus diákjai is. A katolikus gyerekek Alsószoporról és Makkoshetyéről Ságra jártak iskolába. 1875-ben Alsószoporon 116 evangélikust tartottak nyilván. Iskolájában 58 evangélikus gyermeket tanított Steiger Gusztáv tanító, illetve október 1-jétől Fodor Miklós.

Kerecsenyi Fodor Miklós hosszú életet (86 évet) élt, s ebből 46 és fél éven át nevelt, tanított, szervezett s alkotott Alsószoporon. 1888-ban iskolát és tanítólakot építtetett. A költségek nagy részét az általa rendezett műkedvelő előadások fedezték. A fenntartási terhek enyhítésére kölcsönmagtárt létesített. Megszervezte és vezette a falu tűzoltóegyesületét, de a gyülekezet nőegyletének megszervezése is nevéhez kapcsolódik éppen úgy, mint a krajcárokból gyűjtött templomalap kezelése, amely az első világháború miatt nem érhetett célba. A hívek áldozatkészségét jelzi, hogy a templomépítéshez már 1913-ban szép és nagy telket vásároltak a falu közepén. A falu életének meghatározó egyénisége 1942 júliusában hunyt el.

1910-ben 122 lélek alkotta a filiát. A hat község evangélikus diákjait gyűjtő iskola tanulói közül 22-en tartoztak az alsószopori gyülekezethez.

Nagy Lajos volt az evangélikus népiskola tanítója 1921-től. 1933-ban 176-an voltak a falu evangélikusai. Iskolájában – a környékről is ide járó evangélikus gyermekekkel együtt – 95 gyermek tanult. A második világháború kezdetén (1940. évi névtár adata) az alszopori leányegyházban, valamint a felszopori, sági, simaházai, makkoshetyei és iklanberényi fiókegyházban összesen 496 evangélikus élt. A „kiváló tanító” címmel is kitüntetett Nagy Lajos 1948-ig volt az iskola kántortanítója s a leányegyház vezetője. 1950-től nyugdíjba vonulásáig az újkéri iskola magyartanáraként dolgozott. Székesfehérváron hunyt el 69 évesen, 1971-ben. Az újkéri iskolában emléktábla jelzi működését, s egy 1998-ban létesített alapítvány viszi tovább tanítói szellemét.

Alszopor sorsa – mint évszázadok óta mindig – újabb kori történelmében is Felszoporhoz hasonlóan alakult. Mindkét falurész evangélikus lakói az újkéri leányegyház jelenének meghatározó tagjai.

Makkoshetye (Hetye)

A település a 16. és 17. században Lócs filiája volt. 1681-től Nemeskér biztosított számukra is menedéket. 1875-ben 54 evangélikus élt a településen, 1910-ben 37 lélek alkotta a fiókegyházat.