Szórványainak múltja a 16. és 17. században (Készült Payr Sándor munkája alapján)

Csapodnak már 1595-ben volt evangélikus lelkésze az adólajstrom szerint. Az 1600 körüli időből Kőszegi Lőrinc neve maradt fenn. Az 1631. évi egyházlátogatáskor Nárdai Miklós volt a lelkész. Ekkor Gömbös, Vitnyéd, majd később Himód volt a filiája. 1633-ban Podrianics Mátét helyezte ide a kerület, de lehet, hogy nem lépett szolgálatba, mert 1634-ben már Újkéri Miklós volt Csapod lelkésze, aki még abban az évben meg is halt. 1641-től Szemenyei Benedek rövid ideig tartó működéséről tudunk. Utolsó lelkészük Balika Benedek 1651-től 1660-ig szolgált a gyülekezetben, de az ellenreformáció dühe nagy kegyetlenséggel űzte el innen családjával együtt.

Ebergőc mindenkor (16. és 17. század) Lozs filiája volt. A prédikátor minden harmadik vasárnap jár hozzájuk. Az ebergőci nemesek és jobbágyok a lozsi lelkész elűzése után (1660-ban) Nemeskérre jártak istentiszteletre és úrvacsorára.

Iklanberény – a reformáció korában Berény – Lócs filiája volt a 16. és 17. században.

Lövőn közel másfél századig virágzott a protestáns világ. Már a 16. században rangos iskola, s több értékes magyar kiadvánnyal – a Laibachból evangélikus hite miatt száműzött – Manlius János vándornyomdája is (1592−1593) a mezővárosban működött. Lethenyei István és Musay Gergely személyében irodalmi műveikből is ismert, tudós lelkészei voltak, s az evangélikus Révay Zsófia, Erdődy Bálint gróf özvegye még 1651-ben is Lövőn a kastélyában evangélikus udvari lelkészt tartott. Első ismert evangélikus lelkésze Musics Mátyás, aki már egy 1572. évi okmányon is szerepel, s valószínűleg még itt volt lelkész 1596-ban is, amikor aláírta az Egyesség Könyvét. Első ismert tanítója pedig Belechich Gáspár (magister scholae in oppidulo Leoveo), aki 1599-ben írta alá hitvallási iratainkat. Az iskolát is az ő idejében építették a csordásház helyére, majd ennek elpusztulása után a Malom út mellé új iskola épült.

Az 1600-as évek elején Sinkó Mátyás volt a lelkésze, akit 1602-ben Magyari István esperes és az egész csepregi zsinat azzal az indokolással kért Lövőre, hogy „ ez egymaga többet fog ott tenni Isten igéjének terjesztésében és a hűséges szolgálatban, mintha tíz más olyant küldünk közülünk, akit nem kívánna.” 1609-ben már Miholics Lukács volt a lövői lelkész.

Lethenyey István 1617–1621-ig vezette a gyülekezetet, s mint kiváló rektor és író az iskolát is felvirágoztatta. Az 1621. január 6-án Csepreget elpusztító Collalto és Eszterházy hadai azonban Lövőt is feldúlták. A csepregi diák írja históriás énekében: „Mert épen volna Keresztúr és Csepreg, Nem pusztult volna Lövő és Pereszteg.” A lelkész Lethenyey Istvánt éppen a pusztulás után hívták meg a vértanú Zvonarics Imre helyébe Csepregre.

Lövőre méltó utód került a buzgó Musay Gergely személyében. Musay Gergely majdnem negyedszázadig (1623−1646!) volt Lövő buzgó lelkésze. Itt választották meg 1638-ban esperesnek. Az ő idejében csatolták Nemeskért Horpácstól a közelebb fekvő Lövőhöz. És Musay idejében látogatta meg Lövőt Kis Bertalan püspök is 1631. április 8-án. A hívek dicsérték lelkészüket, s már annyira megmagyarosodtak, hogy csak „némelyekért” kellett volna „néha-néha” tótul (horvátul) is prédikálni. Musay a Nádasdyak oltalma alatt itt elég jó viszonyok között élt. De az ifjabb Nádasdy Ferenc hitehagyása után a templomot elvették, s neki a szomszédos Nemeskérre kellett menekülnie 1644-ben vagy 1645-ben. A királyi biztosok 1646-ban két alkalommal is jártak Lövőn, s – az evangélikusok lévén többségben – a templomot visszaadták, de egy hét múlva Nádasdy emberei az uradalmi tisztek által bátorítva ismét elvették és visszahozták a plébánost. Musay ezután Nemeskérre költözött.

Lövőnek még egy evangélikus lelkésze volt, a helyi származású Vajda György, akit 1650. január 11-én avatott fel Musay püspök Doroszlón „in concionatorem aulicum dominae magnificae Erdődianae” (azaz: a nagyságos Erdődi uraság birtokának lelkészségébe). Ezzel a státussal vett részt június 20-án a szakonyi kerületi gyűlésen és július 9-én a ruszti új templom felavatásán is. Valószínű, hogy a már betegeskedő Erdődy grófné halála után nyomban megszűnt Lövőn a gyülekezeti élet. Bizonyára addig is csak a kastélyban tarthattak istentiszteletet. A kerület ugyan még 1650-ben is felpanaszolta a nádor előtt, hogy a lövői templomot, bár visszaítélték az evangélikusoknak, még sem kapják meg. Az 1662. évi sérelmek között Lövőt már nem említik, ebből arra kell következtetnünk, hogy innen már jóval korábban kellett Vajda lelkésznek távozni.

Nagylozs (Lozs) urai – a Viczayak – a Nádasdy család hatására korán evangélikusok lettek. Gyülekezetének 1570-es években indult első iskolája, és 1576-tól volt evangélikus lelkészsége.

Az első ismert lelkésze Soós János, aki már 1584-ben is itt lehetett, és 1598-ban távozott Lozsról, majd kálvinista lett. 1598 és 1599 között egy György nevű lelkész volt a faluban, és egy jó tanító. Keresztúri Crucius Mihály egy évig (1599) volt lelkészük. Utána egy László (talán a Csánigon felavatott Lászlai Benedek), majd egy Fábián nevű papjuk volt. 1620 körül Ládonyi Ferenc a prédikátor, aki 1624-ben már Légrádon esperes. 1628 és 1630 között Teuionides János a lelkész. Kis Bertalan püspök 1631. április 5-én tartott lozsi egyházlátogatása idején már Hlinka László a gyülekezet lelki vezetője. Ebergőc – mint kezdetben – akkor is Lozs filiájaként szerepelt. A szakonyi születésű Fábri Istvánt 1635-ben avatták lelkésszé – talán éppen ide –, és 1646-ig volt Lozson. Fábri lelkésznek kellett megérnie azt, hogy Viczay Ádám – aki 1645-ben visszatért a katolikus hitre – elfoglalta a két templomot, az iskolát és a paplakot, majd elűzte őt, és helyére plébánost ültetett. A lakosok tiltakozására a felülvizsgáló bizottság visszahelyezte az evangélikus lelkészt, de a zaklatások nem maradtak el. 1651-től Semptei Benedek a lelkész, de 1660 körül Nádasdy Ferenc egyik szolgája lövöldözéssel és halálos fenyegetéssel űzte ki a paplakból.

Sopronhorpács (Horpács). A falu 1906-ban kapta Horpács helyett a Sopronhorpács nevet, 1933-ban egyesült a szomszédos Lédec községgel.

Horpács első ismert evangélikus lelkésze Alsólendvai Péter volt, aki a csepregi kollokvium jegyzőkönyvét is aláírta 1591. június 3-án. Az Egyesség Könyvének aláírói között azonban már nem szerepel, mert Beythe Istvánnal átpártolt a reformátusokhoz. Távozása után (1596) Szentgyörgyvölgyi Gergely lett a horpácsi lelkész. Utóda, Kola János 1602. február 21-én már Horpácson volt. Donghó Gergelyt, a volt sárvári és csepregi rektort 1607-ben avatták fel horpácsi lelkésznek. Utóda Eőri Péter lett, aki 1610-ben került a gyülekezet élére. Kis Bertalan püspök az 1631. év tavaszán látogatta meg a horpácsi gyülekezetet. A lelkész Rotarius Márton, a földesúr Nádasdy Pál volt. Ekkor Nemeskér – amelynek gyülekezete már a 16. században Horpács filája volt – Lövőhöz tartozott, Lédec mint filiája említtetik. A lédeciek is úgy fizették a járandóságot, mint a horpácsiak.

A gyülekezet későbbi sorsáról keveset tudunk. Nádasdy Ferenc áttérése után (1644. február 3-a és 1645. november 30-a között) a horpácsi lelkészt is elűzte. A királyi biztosok azonban visszaítélték a templomot, de az evangélikus hívek az uradalmi tisztek fenyegetései miatt nem mertek lelkészt hívni. A plébános pedig Kövesdről már misézni is átjárt. A második bizottság 1646. november 13-án újra visszaadta az egyházi épületeket és földeket a hat jobbággyal együtt, de 1660 körül véglegesen a (soproni) jezsuiták foglalták el a templomot, és űzték el a lelkészt. Horpács utolsó lelkészeit már nevük szerint sem ismerjük.

Röjtökmuzsaj (Röjtök és Muzsaj). A község Röjtök és Muzsaj települések egyesítéséből keletkezett 1928-ban.

Röjtök a 16. és 17. században anyaegyház volt, Muzsaj filia. Ismert lelkészei: 1596-ban Pápai Péter, 1603-ban Varasdy János, 1607-ben Bartholomaei Gergely, 1610-ben Ládonyi Ferenc, 1620 körül egy Lukács nevű prédikátor, akinek az idejében paplakot építettek, 1628 és 1631 között Kotlóczi György, 1635-ben Szili Ferenc, 1646-ban Fabricius Mátyás, majd 1650−1658-ig Acsádi Pál, akit az ellenreformáció hívei űztek el. Kis Bertalan püspök 1631. évi egyházlátogatása idején Muzsaj és Hegyszer volt a filiája. Musay püspök 1661-ben mint Fertőszentmiklós filiáját említi.

Sopronkövesd (Kövesd). Első ismert nevű lelkésze Benkóczi Mihály, aki 1596-ban már Kövesden írta alá az Egyesség Könyvét. A második Simonházi Tamás, aki hosszabb ideig szolgált a gyülekezetben. Utóda Serényi György volt, akit kövesdi lelkészként 1631-ben kerületi jegyzőnek választottak, és Kis Bertalan püspök kíséretében ő írta a terjedelmes jegyzőkönyveket. Az ő idejében – 1631. április 6-án – volt Kövesden az egyházlátogatás. A hívek nagy dicsérettel szóltak róla: „Mindenekben az evangeliom szerint oktat bennünket”. Serényi lelkész az egyházkerület határozatából 1634-ben Cenkre költözött, az ő helyébe pedig az öreg Donghó Gergely esperes jött át Csepregről, aki 1637. február 14-én itt is halt meg 62 éves korában. 1637-ben Szentmiklósi Jánost avatták fel Kövesdre, aki 1640-ban Sárvárott a papi vizsgán is mint kövesdi lelkész elnökölt.

Nádasdy Ferenc áttérése után 1644-ben ide is plébános jött a lelkész helyébe, de a második királyi bizottság 1646. november 14-én a templomot visszaadta az evangélikusoknak. Musay naplója szerint azonban a királyi biztosok távozása után nagy szakadás állott be Kövesden, s a katolikusok visszafoglalták a templomot és a paplakot. Szentmiklósi lelkész Sokorókajárra ment, ahol esperesnek is megválasztották. Musay püspök 1647-ben a vármegyéhez, 1650-ben a nádorhoz folyamodott, de mind hasztalan. Ezzel Kövesden az evangélikus gyülekezeti élet teljesen megszűnt.