Építő gyülekezet épülő városban

1893. január 1-jétől önállósult a Szombathelyi Protestáns Gyülekezet. Elnöksége: Kiss János parókus lelkész és Zimmermann Károly felügyelő.

Időszerűvé vált a szervezeti kérdések tisztázása. A vasi közép egyházmegyéhez csatlakozott az egyházközség, ezután gyakran volt színhelye az egyházmegyei közgyűléseknek. Református részről az őrségi esperességben, Egyházasrádóchoz tartozó fiókgyülekezetként tartották számon a helvét hitvallású gyülekezeti tagokat. 1893-ban esperesek, püspökök levélváltásai és egy vegyes bizottság vizsgálata után szerződést kötött a két felekezet. Ezzel lényegében legalizálták az addigi gyakorlatot: egyházkormányzatilag ahhoz a felekezeti hatósághoz tartozik a közösség, amelyikből a papja való, a papot pedig a többségben lévő fél adja. (Ekkor az arány 2/3 ev. és 1/3 ev.–ref. volt.) Kimondták a közös vagyon oszthatatlanságát. Az építendő templom tornyára keresztet és csillagot is tesznek – határozták el.

Még 1891-ben megjelent hírlapokban a templom tervezésére hirdetett pályázat. Figyelmet érdemel a presbitérium két elvi kikötése: „…a tervező bármely templomi célra alkalmas stylt választhat, a gothika kizárásával” és „ … mint az építés idején minden anyag az utolsó szögig csak a magyar ipar produktuma legyen templomunkban, úgy a szellemi munkában is biztosítsuk az elsőséget saját honfitársainknak.” Két érvényes pályázat érkezett, ezeket itthon egyháztanácsi tag mérnökök, Budapesten műegyetemi tanárok (pl. Petz Samu) bírálták. A megbízást Ludwig Schöne bécsi műépítész kapta, de többször módosították a tervet. A kivitelezési pályázat eredménye: Brenner János szombathelyi építészvállalkozó végezte a kőművesmunkákat, és ő felelt az egész építkezésért, helyi szakember volt az ács, a kőfaragó, a festő, gyülekezeti tag a bádogos-, a lakatos-, az asztalos- és az órásmester. Csak a mintás palatetőt, a cement burkolólapokat és a színes ablaküveget szállította külföldi cég. A három harangot a soproni Seltenhofer műhelyben öntötték. Az oltárkép Baditz Ottó, az orgona a helyi Peppert Nándor mester műve. 1895. május 8-a volt az alapkőletétel ünnepnapja. 1896. augusztus 25-én ünnepélyes istentiszteleten szentelte fel a templomot Gyurátz Ferenc püspök mindkét felekezet lelkészeinek, espereseinek és Antal Gábor dunántúli református püspöknek közreműködésével. Az eklektikus stílusú protestáns templom felépülését a millenniumi évben sok dicsérettel fogadta a városi közvélemény.

Az új templomban már csak magyar nyelvű istentiszteletet igényelt a gyülekezet többsége, de ez fájdalmasan érintette a legidősebb nemzedéket. 1896 szeptemberében lemondott több presbiter és Zimmermann Károly felügyelő. Utódául Károlyi Antalt választották. Őt követte 1904-től dr. László Kálmán ügyvéd, aki egyházmegyei felügyelő is volt 1906–1912 között. 1897-ben megalakult a protestáns nőegylet, az énekkar már régebben is működött. 1908-tól hitoktató káplánt kapott segítségül a lelkész.

1898-ban a paplak teljes átépítése következett. 1895-ben a villanyvilágítás, 1898-ban a vízvezeték és a csatorna kiépítése történt meg a gyülekezeti épületekben. Azonnal alkalmaz- ták a legkorszerűbb technikát, amint az a városban megjelent.

A századforduló Szombathely fejlődésének legdinamikusabb korszaka. 1910-ben lakossága már 30 000. A gyülekezet lélekszáma az anyaegyházközségben 1323 + kb. 100 szórványbeli tag (Szőllős, Vép, Ják, Hermán, Herény, Kámon, Söpte, Nagy- és Kisunyom, Perenye, Nagygencs, Szentlőrinc, Balogfa, Szentkereszt, Olad). Ebből kb. 400 személy református volt.
Az építő korszakot kegyetlen megrázkódtatással zárta le a világháború, bár az első három évben még csak pénzügyi gondok jelentkeztek, és az aggodalom a katona hozzátartozókért. A lelkipásztor betegeskedett. 1916. május 22-én meghalt Kiss János. Megrendülten gyászolták hívei és tisztelői.