Az iharosi leányegyház

A község Iharosberény tőszomszédságában, attól 2,5 kilométerre, déli irányban fekszik.

A reformáció idején Nádasdy Tamás birtoka volt, és a településen már a reformáció hajnalán alakult evangélikus gyülekezet. Az iharosi evangélikusok az 1600-as évek közepéig önálló gyülekezetet alkottak. Egyetlen lelkész nevét ismerjük ebből az időből, a Turóc megyéből származó Simonides Tamásét, aki 1631-ben iharosi lelkészként írta alá hitvallási iratainkat Csepregen. Az ellenreformáció vihara azonban megtépázta a gyülekezetet: 1748-ban lelkészét elűzte, és megszüntette a nyilvános istentisztelet tartását. Az iharosberényi „artikuláris” hely közelsége azonban menedéket nyújtott, s a hívek oda járhattak istentiszteletre. A türelmi rendelet változtatott helyzetükön. A gyülekezet újraéledt, és leányegyházként Iharosberényhez csatlakozott.

A 19. század közepén már saját erőből tornyos iskolát és tanítói lakást építettek. Első tanítóik nevét nem ismerjük. A filia lélekszáma 1875-ben 271 volt, és 37 gyermeket tanított Pataky Béla tanító. Az őt követő Simon Zsigmond (1877−1920) működése alatt jelentősen nőtt a gyülekezet lélekszáma. 1910-ben már 350 lélek tartozott a filiához, és 70 gyermek járt az iskolába.

A 20-as években a tanítók − Horváth Károly, Héricz Jenő, Nagy Sámuel, Nagy Erzsébet − gyakran váltották egymást, de az 1929-től működő Javorniczky Ervin lévita-tanító több mint tíz éven keresztül volt a filia helyi vezetője. A tanító irányította az ifjúsági munkát is. Az ifjúsági egylet mellett buzgó nőegylet és énekkar működött.

A gyülekezet lélekszáma 30 év alatt több mint százzal csökkent. Az 1940. évi névtárban 245 lélek szerepelt. A tanulók száma az 1910-es év létszámának felét sem érte el, csupán 33-an voltak.
Javorniczky Ervin 1940-ben Kassára távozott. Az iskola utolsó tanítója Haniffel Márta volt.

A hajdani iskolát Hegyháti János lelkészsége alatt építették át a mai templommá 1967-ben. Ebben az időben a gyülekezet gondnoki feladatait Papp János, a későbbi felügyelő látta el.