A gyülekezet története a kezdetektől napjainkig

A kezdetek

Bükön a reformáció térhódításának kezdete pontosan nem ismert, mert a 16. század végén kezdődő ellenreformáció időszakában az erre vonatkozó iratok elvesztek. Ezért csupán hézagosak az ismereteink a legkorábbi időkre nézve. Ha a kezdeteket vesszük, akkor két irányt kell megemlítenünk, ahonnan a reformáció Bükre és vidékére érkezhetett.

Egyrészt a Répce mentén a 16. században minden bizonnyal a Nádasdy család csepregi igehirdetői hozták el a lutheri írásmagyarázatot és hitet a vidék településeinek lakóihoz. Ez az igehirdetés Bükön a lakosság legnagyobb részét megérintette, és e szerint kezdték gyakorolni hitüket. Ugyanakkor Bük nemesei gyakran megfordultak Sopronban (hiszen 1950-ig Bük Sopron megyéhez tartozott), ahol már korán hallhatták és megismerhették a lutheri tanokat, így könnyen elképzelhető, hogy ez is hozzájárult a büki evangélikusság alapjainak megvetéséhez. Ezek mellett a nagyhatalmú Nádasdy család vallásgyakorlata nem csupán a jogilag hozzájuk tartozók számára volt kötelező, de a szabad Bük kisnemesei számára is meghatározó lehetett.

A Bükön élő, vallásukat Luther tanai szerint gyakorlók az 1590-es években szerveződhettek gyülekezetté. Ezt egyházlátogatásokról fennmaradt okmányok is igazolják. Ezek mellett egy fennmaradt adójegyzék szerint 1595-ben már volt lelkész Bükön. A lelkész/ek/ nevét egyik okmány sem említi, az adójegyzék szerint 1 forint évi adót fizetett a lelkész.

A 17. század elején már több evangélikus élt itt, mint katolikus, ezért a többségi elv alapján használatba vették a templomot és mellette a lelkészlakást, illetve a hozzájuk tartozó egyházi birtokokat. Erre a korra tehető az evangélikus és római katolikus temetők közös helyének a kiválasztása a katolikus templom mögött. Ez a közös temetőhely az elmúlt évszázadok nyomán is megmaradt.

Azokban az években, amikor Nádasdy (III.) Ferenc még Luther tanait követte, legalább 6 lelkésze volt a büki közösségnek, és minden bizonnyal szabadon gyakorolhatták vallásukat. Miután viszont Nádasdy 1643-ban rekatolizált, nehéz idők kezdődtek el ezen a vidéken. Ekkor zárták be a csepregi evangélikus iskolát is, amely addig jelentősen támogatta Bükön is a kulturális életet. 1660-ban már arról is van említés, hogy Egyházasbükön katolikus plébános él. Valószínűleg 1673-ban foglalták vissza a templomot.

A vallásüldözés mégsem vette el a protestánsok bátorságát vallásuk gyakorlásától. Hogy Bük jelentős helysége maradt az evangélikusságnak, mutatja, hogy a 17. században több zsinatot is tartottak a település evangélikus közösségében (1645, 1646, 1649, 1656, 1659, 1661, 1665 és 1669).

1661-ből van arról adatunk, hogy akkor a büki gyülekezet Godi Imre kőszegi esperes alá tartozott. Ezekben az években, a csepregi mészárlást követően, tudjuk, hogy Ausztriából települtek le protestánsok Nyugat-Magyarországon, a Répce mentén. Ilyen betelepült család volt Bükön pl. a Poltinger család.

A 17. század második felében a katolikus egyházban erősödő Szűz Mária-tisztelet Bükön emberéletet is követelt. A vidéken jelentős Mária-zarándokhelyek létesültek, amit erős ellenállással fogadtak a protestánsok. Katolikus iratok szerint a protestánsok emberi ésszel felfoghatatlannak ítélték a tanítást. A tekintélyes családból származó Bencsik Pál büki lakost káromló szavai miatt 1671. december 15-én megkövezték.