Kemenessömjén a 19. században

Itt hézag következik a gyülekezet történetében. Én legalábbis a rendelkezésre álló idő alatt nem találtam a gyülekezet történetére nézve adatot. Viszont rátaláltam olyan anyagra, amely – tudomásom szerint – még nem jelent meg sehol. A kézzel írott anyagot Szabó Antal ág. h. ev. tanító írta gyöngybetűkkel. Róla lesz szó magában az írásban is.

„A kemenessömjéni ág. h. evang. leánygyülekezetnek jegyzőkönyvei, amelyekből ezen leánygyülekezetnek történetére vonatkozó írott adatok meríthetők, csak az 1857-ik évben kezdődnek. Azonban az éltesebb emberek elbeszéléseiből megállapítható, miszerint az 1842-ik évben megkezdődött tagosztályozás alkalmával, noha akkor még a tanítói állomás szervezve és felállítva nem volt, a gyülekezet részére tanítói javadalmazás céljából a közvagyonból, különösen Berzsenyi Miklós és Radó Ignác magyargencsi lakos buzgó és előrelátó egyháztagok a leányegyház jövendőjét biztosítandók hathatós közbejárására bizonyos ingatlan birtok a jelenlegi káposztáskertek helyén kimérettetett. Ám az egyházközség ezt az ingatlant a községtől való nagyobb távolsága miatt nem találta eléggé alkalmasnak, eladván, a tanító számára az úgynevezett Gömböstagban mintegy 7000 n.öl jó minőségű szántóföldet vásárolt. 1852-ik évben tanítói lakás és iskola céljaira néhai Ajkay Jánostól egy jobbágyházat vásárolt meg a gyülekezet, két szoba lévén ezen épületen, az egyik szobát átadta a tanítónak lakásul, a másikat pedig iskolai célokra fordította. Balog Mihály volt az első tanítója, kit a gyülekezeti tagok házanként élelmeztek, a ki ily viszonyok között 1854-től 1857.-ik év tavaszáig működött a gyülekezetben. Azelőtt Kemenessömjénből a gyermekek részint Kemenesmihályfalvára, részint pedig Kemenesszentmártonba jártak iskoláztatás végett.

Régebben volt a gyülekezetnek egy faállványon álló harangja, de ezen faállványon álló harangláb helyett 1850-ben, különösen néhai Horváth László buzgó gyülekezeti tagnak – ki általában a gyülekezet megalakulásakor fáradhatatlan buzgóságával maradandó emléket hagyott hátra – fáradozása folytán, a jelenlegi toronyalakú kőharangláb épült. Majd mivel az előbbi években vásárolt hajlék iskolai célokra nem felelt meg, különösen Berzsenyi Miklósnak, a mély vallásosságú, s egész életében a közügyek iránt oly melegen érdeklődő férfiúnak kezdeményezésére 1856/57. években a vásárolt Ajkay-féle ház helyére egészen új, az akkori igényeknek megfelelő iskola és tanítólak építtetett.

Balog Mihály működésének harmadik évében gyógyíthatatlan elmebetegségbe esvén hivatalát elhagyta, s helyette a gyülekezet Mesteriből Kovács Ferencet, az akkori tanítók egyik legjelesebbét hozta kebelébe tanítónak, ki is 1857. év febr. hó elején lépett hivatalába. Ekkor adatott át céljainak, szenteltetett az új iskola épülete is. (…)

De a kegyelet arra késztet, hogy néhai Szabó Györgyöt, Vasmegye aranytollú főjegyzőjét is megemlítsük, ki habár maga református, mégis mindenütt azok között találtatott, akik a gyülekezet ügyeit okosan és jórenddel intézték. Legyen áldott emlékük!

Kovács Ferenc, mint nőtlen ember került Sömjénbe tanítónak, de itt rövid idő múlva családot alapított magának, megnősült. Míg nejét a halál 1870.-ik évben el nem szólította férje oldaláról, addig Kovács Ferenc ügybuzgóan és szorgalmasan teljesítette feladatát, azonban az előbb jeles néptanító nejének elhalálozása folytán a bánkódás és nehéz gondok elvették életkedvét, különösen pedig elősegítette állapotát a mindinkább erősbülő szívbaja. Az 1871/72. tanévre, látva, hogy hivatalának megfelelni képtelen, segédtanítónak maga mellé vette Szabó Antal tanítóképezdei növendéket, majd a következő tanévre Tompos Gábor segédtanítót, utóbb pedig Nagy Lajos képezdei növendéket. Végre érezvén, hogy betegsége folyton súlyosbodik, az 1876. június 3.-án tartott közgyűlés alkalmával hivataláról lemondott. (…)

Az 1885.-ik év okt. hó 28.-án tartott gyülekezeti közgyűlés alkalmával, Tek. Nagy Dénes úr iskolaszéki elnök jelenti, hogy az iskolaépület különösen alacsonysága miatt a kor kívánalmainak nem felel meg, erre nézve a közgyűléstől intézkedést kér. Erre a közgyűlés egy bizottságot nevez ki, feladatául tevén, miszerint a tanítólakot és az iskolát vizsgálja meg, vajon ez a törvény kívánalmainak megfelelően átalakítható-e? Vagy pedig gondoskodjék, illetőleg ajánljon a gyülekezetnek megfelelőbb és tágasabb házhelyet megvételre. A bizottság azon ajánlatát, hogy a régi iskolát és tanítólakot adja el a gyülekezet, helyette kéressék fel Tek. Berzsenyi Jenő úr, hogy az úgynevezett Gyarmathy-féle házakat méltányos áron szíveskedjék eladni a gyülekezetnek építkezési célokra – elfogadta.

A gyülekezet most elhatározza, hogy az 1888/89. tanévre az új tanítólakot és iskolát felépíti, továbbá, hogy a régi tanítólakot és iskolát, s a vásárolt házhelyekből a neki szükségtelent árverésen eladja. Eljövén az 1888-ik év tavasza, Geschrei sárvári építő mester tervezetén az építkezés megkezdődik, és ugyan azon év őszén Isten segítségével felépülve a közhasználatnak átadatik.(...)

Reméljük Istentől, hogy az itt feltüntetett rövid, de nem éppen dicstelen múltra, hosszú, és dicsőséges jövendő fog elkövetkezni, amelyben a gyülekezet a népnevelés ügyét erejéhez képest mindig készségesen előmozdítja Isten dicsőségére.

Szabó Antal
ág. h. ev. tanító.”

Talán felmerül a gondolat, hogy az idézett dokumentum nem túlságosan „iskolacentrikus”? Lehet, valóban jó lett volna hallani másról is ebből az időből, lelkészekről, a gyülekezet életéről. De ne feledjük, hogy Sömjén filia, ahol tanító lakott. Ugyanakkor ez a rövid történet, amelyet egy egyházi tanító írt meg, nem mutatja-e egyházunk egyik központi kérdését, az iskolaügyet? S nem arról beszél-e, hogy kicsiny gyülekezetek milyen erőfeszítéseket tesznek az evangélium hirdetése mellett a nevelés, oktatás ügyében is? Nem példa-e ez a forrás napjainkban?

A következő adat egy jegyzőkönyvi másolat.

„A nemesdömölki ág. h. evang. anyagyülekezet kemenessömjéni leánygyülekezetében 1904. szept. hó 6.-án főtisztelendő Gyurátz Ferenc püspök úr őméltósága által végzett egyházlátogatás jegyzőkönyve.

Jelen vannak: Főtisztelendő Gyurátz Ferenc püspök, Varga Gyula esperes, nagyságos dr. Berzsenyi Jenő egyházmegyei felügyelő, Nagytiszteletű Nagy Sándor nemesdömölki lelkész, Tekintetes Remete Dénes egyházközségi felügyelő – a leánygyülekezet tagjai.”

Az istentisztelet után ez alkalommal olvasták fel Szabó Antal tanító idézett gyülekezettörténetét. A közgyűlés kiemeli a történetben megemlített neveket, és azokat újból jegyzőkönyvben rögzíti hálával.

„És milyen dicső lesz az, ha majd az imaház elkészül, – és az oltár alapját a nőegylet teszi le, beszerzi a szükséges szent edényeket.” Ajánlja, hogy a tanító énekkart és ifjúsági egyletet szervezzen. Örvendetes, hogy a házi istentiszteletet gyakorolják – emeli ki. Ajánlja, hogy a konfirmáció napját a családok tegyék emlékezetessé: a konfirmandusoknak Újszövetséget és imakönyvet ajándékozzanak. A jegyzőkönyvet Pulay Gábor jegyző vezette.

Ide kell csatolni még egy publikálatlan dokumentumot: „A kemenessömjéni ág. hitv. evang. gyülekezet folytatólagos története 1904 évi szeptember 7.-től 1923 évi június hó 12.-ig.” Ezt a dokumentumot csak kivonatolom. 1905-ben egy másodtanítói állás szervezése volt a gond. Ezt a minisztérium tette kötelezővé a gyermekek létszáma miatt, ebben az évben 97 gyermek tanult az iskolában, a 735-776-os gyülekezeti létszám mellett. A gyülekezet egy lakás építését vállalja, de a tanító fizetését nem bírja, erre államsegélyt igényel. Az ügy azonban elhúzódik évekig. Végül is 1910-ben a gyülekezet a „lehetőségről anyagi erőtlenségére és a tanköteles gyermekek állandó fokozatos csökkenésére hivatkozással végleg lemondott.”

1909-ben Radó Dénes földbirtokos 10 000 koronás alapítványt létesít egy gyermekmenhely felállítása céljából. De ez az ügy is elhúzódott, nem valósult meg.

„Az 1914. évben kitört és népek millióit magával ragadó világháború” sok mindent megtört. Az 1916/17-es tanévben a tanítás szünetelt, mert Szabó Antal tanító nyugdíjba akart vonulni, 1916. aug. 27-én Berzsenyi Dezső felügyelő és Nagy Sándor lelkész vezetésével tartott közgyűlésen lemondott „az egyfolytában eltöltött 40 évi szolgálati idejére való hivatkozással”.

Így merült fel Papp Sándor tanító személye, aki a vönöcki, majd a csöngei gyülekezetben tanított már. Őt Nagy Sándor lelkész 1917. január 1-jén iktatta be hivatalába.

„Az 1919. évben kitört vörös rémuralom hadat üzent minden kultúrintézménynek, így a vallásnak is. Hála a mindenhatónak, ezt a rémuralmat is, mely erőpróbája volt a hithűségnek, a protestáns öntudatnak és az egyházhoz való ragaszkodásnak, gyülekezetünk kiállotta, mert amikor választania, és magában döntenie kellett az egyház létének vagy nemlétének kérdése felett, habozás nélkül az egyház fenntartását követelte s minden erőltetés vagy kérés nélkül vállalkozott az egyház fenntartásával járó terhek hordozására.”

1921-ben megalakult a gyülekezetben a nőegylet, elnökévé „Dr. Berzsenyi Jenőné Őméltósága választatott meg, aki teljes garanciát nyújt, hogy a nőegylet maga elé tűzött céljai megvalósuljanak.” Az 1921/22. tanévben 83 gyermeket tanítottak. A gyülekezet azonban ezt a terhet nem bírja, de ígéri, ha a gyermekek száma növekedik, visszatér erre a kérdésre.

„Gyülekezetünk… a világháború és a forradalmak vérzivatarai között… annak tűzpróbáját Isten jóságos segítő és megtartó kegyelméből kiállta… bizalommal várja egy szebb és boldogabb jövendő hajnalhasadását…” – zárulnak az ismeretlen író sorai.

.A történet folytatása: 1932-ben oldódott meg a második tanítói állás. A nemesdömölki gyülekezethez tartozó Sömjén lelkésze Bácsi Sándor volt ekkor, aki a gyülekezet gazdasági épületeit lebontatta (mindenütt), és anyagából a kemenessömjéni iskola második tantermét megépíttette.

1933-ban a második tanító Kis Magda lett, utána pedig Ambrus Gyula. Az iskola vezetője még mindig Papp Sándor volt 1917-től 1956-ig, 1940-ben igazgatói címet is kapott. Ezt a már hétosztályos iskolát államosították 1948-ban.

Felhívom a figyelmet itt Papp Sándor ny. ig. tanító és dr. Magyari Pálné vezető tanító által készített: A kemenessömjéni iskola története című dolgozatra, amelyet 1970-ben írtak.

Az államosítás után sok művelődési alkalom a Berzsenyi-kastélyba került, majd 1958-ban megnyílt itt a Kállai Éva gyermekotthon.

Kemenessömjénben került barátságba Berzsenyi Dániel Kis János püspökkel, aki 1802-től volt nemesdömölki lelkész. Emlékezéseiben írja: „Több ízben történt, hogy hozzámenésemkor őtet az asztalnál dolgozva papirosok mellett találtam, amelyeket belépésemkor az asztalfiókba sodort, úgy azonban, hogy apró nyiradékok maradtak kívül. Midőn ez másodszor vagy harmadszor történt, s a nyiredékeken verstöredéket találtam, azt mondám neki nyájasan, hogy valamely különös léleknek kell nála látogatásokat tenni, s kértem tőle enyelegve, talán versírással múlatja magát? Ő erre semmit nem felelt, a beszélgetést tüstént más tárgyra fordítá. Későbben hozzám jövén, költészetéből néhány darabot, s ezek között Romlásnak indult hajdan erős magyar-t is elhozá, s olyan szókkal adá által: „már csak nyíltan megvallom komám uramnak (Kis János Berzsenyi Dániel Farkas fiának keresztapja), hogy egy idő óta versírással bíbelődöm. Nézze által ezeket, s mondja meg, mehetek-e valamire? Az olvasás nagyobb csodálkozást gerjesztett bennem, minél kevesebbé vártam ilyesmit tőle…” Megjegyzendő: Kis János a verseket Kazinczyhoz küldte, s ő azonnal felismerte a talentumot. Így lett költőnk Berzsenyi Dániel.

Hogy a sort teljessé tegyük, jártak Sömjénben: Kodály Zoltán, Németh László, Móricz Zsigmond, Vikár László is.