A reformációnak és hatásának története Kemenesalján

Ha az előbb szűkítésről írtam, most kénytelen vagyok bővíteni. Részint Sömjénről külön alig vannak adatok, részint Sömjén története beleágyazódik Kemenesalja, sőt egész evangélikus egyházunk történetébe.

Az első reformáció utáni adat az 1603-as iváni zsinat protokolluma, ahol említést nyernek „ecclesiae kemenesallyensis”, tehát a kemenesaljai gyülekezetek először így. A zsinat Magyari István főesperest és Cziczak János egyházkerületi jegyzőt küldte ki a kemenesaljai gyülekezetek meglátogatására. Ez az adat bizonyítás is: ekkor tehát már éltek a kemenesaljai evangélikus gyülekezetek, s ezek között a kemenessömjéni is.

1628-ban, május 23–24-én Csepregben tartottak „generalis synodust”, egyházkerületi gyűlést. A dunántúli egyházkerület püspöke ekkor Kis Bertalan volt (1625–1646). Ő volt az a lelkész, akit, amikor ifj. Nádasdy Ferenc 1643-ban katolizált, azonnal kiutasított Sárvárról, és ekkor ő Répceszentgyörgyre menekült. A kerületi gyűlésen 70 gyülekezetből 70 lelkész és 17 tanító jelent meg – nagy szám az akkori viszonyok között. Itt olvassuk a megjelentek közt: „Michael Szeredi, Mihályiensis” (a mihályi Szeredi Mihály) nevet és megjelölést. Ez itt közvetett módon sömjéni adat is, Sömjén ekkor tudomásunk szerint Mihályfalva filiája volt már.

A következő adat az 1646. évi büki gyűlésről való. Ekkor új püspöke van már a kerületnek, Musay Gergely (1646–1664) nemeskéri lelkész, aki 18 éven át volt hivatalban. Az említett büki gyűlésen számba vették, hogy a főurak katolizálása után hány gyülekezetünk maradt meg. A jegyzőkönyv szerint ezen a gyűlésen 95 gyülekezet lelkésze jelent meg, 27 gyülekezet lelkésze pedig nem. A két szám összevetése szerint 1646-ban tehát – a nehéz kor ellenére – 122 gyülekezete volt a kerületnek.
1661-ben Musay Gergely püspök összeállított egy pontos „regestumot”, lajstromot, „a még fennállott és korábban elvett gyülekezetekről” (Nemeskér, 1661. április 1.). Ez a jegyzék kilenc esperességet sorol fel A gyülekezetek közt Mihályfalva, természetesen a sömjéni filiával értendő. Az esperesség még mindig 43 gyülekezetből áll.

Miért csak ebből a korból vannak adataink, pedig a kemenesaljai gyülekezetek minden bizonnyal sokkal korábbiak, a reformáció korából valók? Payr Sándor írja említett könyvében: „Kemenesaljáról, melynek a dunántúli evangélikus egyházkerület történetében oly kiváló szerepe volt, forrásaink aránylag későn, és csak keveset szólnak. Egyházlátogatási jegyzőkönyvünk az első időszakból nem maradt fenn.” Az említett 1603-as iváni zsinat is csak kiküldésről beszél, annak a látogatásnak sem maradt fenn a jegyzőkönyve, ha a látogatás meg is valósult.

Payr Sándor azonban így folytatja: „Ha mindezt összevetjük Dunántúl és a dunántúli reformáció történetével, bizonnyal elmondhatjuk, hogy Kemenesalján korán evangélikus gyülekezetek születtek, még a 16. században” – s bizonnyal így volt Kemenessömjénben is.

Nagy Endre említett dolgozatában írja: „Mindenesetre bizonnyal állíthatjuk, hogy Kemenesalján a reformáció hullámában 43 gyülekezet született, ezek közül a Kemenes- előnevűek: -hőgyész, -kápolna, -magasi, -mihályfalva, -pálfalva, -sömjén, -szentmárton, a Kemenesalján tehát hét község és gyülekezet, köztük Kemenessömjén is ekkor lett evangélikus. Konkrétan tudjuk, hogy a kemenesmihályfai templom, amelynek első adata 1409-ből való, ebben az időszakban az evangélikusok használatába került, 1732-ben vette vissza a katolikus egyház.

Mindezt összevetve elmondhatjuk, hogy Kemenesalja már a reformáció idejében, minden bizonnyal a 16. század 50-es éveiben, evangélikus lett. Így történt ez Kemenessömjénben is.