A celldömölki gyülekezet a világháború viharában

Ebben az időben változott a nemesdömölki helynév, és a város neve Celldömölk lett Kiscell és Nemesdömölk egyesülésével. Az új szakaszt azonban nemcsak ez a külső tényező jelentette, hanem új lelkész szolgálata is.

Bácsi Sándor, eddigi győri hitoktató, 1931-ben került a celldömölki gyülekezetbe lelkészként választás útján. Felkészült, egyben praktikus érzékű lelkész volt. „Azzal az összegző ítélettel is minősíthetjük tevékenységét, hogy már az elején átláthatóvá tette a gyülekezet gazdaságát. Amire nem volt szüksége a gyülekezetnek, azt lebontatta, amire szüksége volt, azt megszerezte.” Lebontották a régi iskolát, tanítólakást, a parókiához tartozó kocsiszínt, mosókonyhát és a templomhoz utólag épített sekrestyét meg a régi templomkerítést. Ugyanakkor ebből az anyagból is építettek egy épületet az ifjúsági egyesület részére (ebben olvasó, társalgó, könyvtár és segédlelkészi szoba jött létre), és építettek egy lakást az egyházfi számára.

Bácsi Sándor kezdte el a merseváti templom építését Sándy Gyula tervei alapján, de befejezni nem tudta már, mert közben őt a pápai gyülekezet hívta meg, és a meghívást elfogadta.

Molitorisz János lett 1938-ban a gyülekezet lelkésze, később az egyházmegye esperese is. 1938-tól 1953-ig volt a gyülekezetben dolgozó igen aktív lelkész. Neki kellett hűséges pásztorként gyülekezetével átélnie a háború rombolását, a német, majd a szovjet megszállást is. „Ember volt a háborút követő vallásellenes környezetben, aki akkor is őrhelyén maradt, amikor mások a menekülés útját keresték.” 1953-ban ment nyugdíjba, és Budapestre költözött.