Diakónia a gyülekezetben

A soproni gyülekezetünk szeretetszolgálata messze nyúlik vissza időben. 1849-ben már a Bruderschaft néven működő szeretetintézménye feladatát így határozta meg: a helyi evangélikus gyülekezet szegényebb rétegeinek nehéz sorsát enyhíteni, hogy időben segítséget kaphassanak. 1922-től a nagy gyermekhalandóságra való tekintettel gyermekszakorvost is alkalmaztak. 1949-ben az egyesület elhatározta a feloszlatást. A gyülekezeti nőegylet a szeretetszolgálat másik hűséges munkatársa. 1932-ben tagjainak száma 450 volt, de az 1940-es évek derekán a példátlan átalakulás maga alá temette a nőegyletet is.

Az Evangélikus Árvaház története 1793-ig nyúlik vissza. A Halász utcában volt az épülete (1859). 91 évi fennállása alatt 461 árva ügyét karolta fel az árvaház, és igyekezett számukra szülői otthont pótló családias, evangéliumi szellemű nevelést nyújtani. Egyébként az árvaház épületében 1947-ben ebédeltetési akció is megindult, s ez naponta átlagosan 182 étkezőt jelentett. Ezt a munkát 3 év után betiltották azzal az indoklással, hogy erre az intézményre az akkori viszonyok között egyáltalán nincs szükség.

Szólnunk kell még a Gyámintézet szeretetszolgálatáról Sopronban, mely megelőzve a többi gyülekezetet, úttörő egész országunkban. Az első évben, 1857/58-ban a Líceum tanárai példamutatóan jártak az élen. Figyelemreméltó még a Diakonissza Állomás, ahol a két nővér feladata a betegápolás, a házi látogatás és a leányokkal heti két estén való foglalkozás volt. Szép munkát végzett az 1922-ben alakult Evangélikus Leányegylet is, melynek célja volt erősíteni az evangélikus egyházi öntudatot és a magyar hazafias lendületet. 1947-ben belügyminiszteri rendelkezés feloszlatta.

Így érthető, hogy gyülekezetünk, miután legtöbb épületét is államosították, szeretetszolgálatát „szerény” viszonyok között végezhette. Maradt a segélyakció, mellyel gyűjtések révén évenként vagy esetenként a rászoruló időseket, magányosokat támogatta, ami a mai napig is folyik. Pár női gyülekezeti tag vállalja, hogy a pénzbeli adományokat összegyűjti, mely szétosztásra kerül.

Ebben a szeretetszolgálatban döntő szerepe van a diakóniai munkacsoportnak, mely a legtöbbet fáradozott az elmúlt 20 évben is az elesettek felkarolásában. 1985-től a 20 tagú csoport nagy lendülettel látott hozzá, hogy mindenki a maga körzetében meglátogassa a betegeket, időseket, beszámolva a havonkénti összejövetelen a tapasztalatokról, informálva a lelkészeket a szolgálat igénylésével kapcsolatosan, kik vannak kórházban, akik várják a látogatást, és kik igénylik az úrvacsorát. Az önkéntes diakóniai munkások ellenszolgáltatás nélkül végezték a szeretetvendégségi, takarítási, templomdíszítési szolgálatokat, oltárterítők cseréjét. Anyagilag ez különösen karácsony előtt vált kézzelfoghatóvá, amikor örömöt szerezhettek a gyülekezet rászorulóinak.

Gyülekezetünk jelenkori diakóniai munkájának három fontos színtere van: a barkácskör, az Evangélikus Szociális és Házi Betegápoló Alapítvány, illetve a már említett nyugdíjasház.

Nagyobb ünnepek előtt a barkácskör (Bastelkreis) tagjai kisebb ajándéktárgyakat, karácsonyi kiegészítőket alkotnak, majd templomunk előterében árulják őket. Az így befolyt összegből gyülekezetünk szegényebb tagjait támogatják.

Az Evangélikus Szociális és Házi Betegápoló Alapítvány a város egyetlen olyan civil szervezete, amely vállalta az otthon fekvő betegek, idősek ápolását, az otthoni vizsgálatok elvégzését. Két főállású munkatárssal működik.