A templom

Az első fatemplom 1676-ban épült, ez azonban a nagy soproni tűzvész áldozatául esett. 1677-től 1722-ig állt a második fatemplom. A gyülekezet harmadik temploma már kőtemplom volt, 1722-től 1782-ig állt. Mind a három templom a mai templom helyén állott.

II. József császár türelmi rendeletének értelmében 1782-től 1783 végéig császári jóváhagyással megtörtént a negyedik, mai templom építése. Igaz, a templomépület nem lehetett az utcafronton, eredetileg előtte állt a paplak, hátsó fala pedig a régi városfallal érintkezett. Szintén kritérium volt, hogy protestáns templomnak nem lehetett tornya, a mai gyönyörű, tompa kupolás torony mintegy száz évvel később, 1862/1863-ban épült.

182 erős égerfa cölöp kellett a templom alapozásához. A hatalmas kőoszlopok anyaga a Szent Margit-bányai /ma Burgenland, Ausztria/ kőfejtőből való. A padok, az ajtók és az ablakok már készen voltak 1783 végére. A második fatemplom berendezése – a szép oltár, a szószék, a drága terítők, az értékes úrvacsorai kelyhek, a keresztelőkút, az aranyozott bronzcsillárok és az orgona – mind átkerültek a mai templomba. 1784. január 1-jén történt meg a templomszentelés Torkos József lelkész szolgálatával Zsolt 26,8 alapján: „Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét”.

A templom azóta keveset változott. 1854-ben sekrestyével bővült. 1883-ban a fazsindelyt cseréppel váltották fel. Külső és belső formája a korszak protestáns templomépítészetének jellegzetes vonásait viseli: csarnoktemplom, amelyet 8 hatalmas toszkán oszlop 3 hajóra bont; a középső hajó szélesebb, 7,5 méter, ez a középső tér magasabb a mellékhajóknál. Az oldalsó hajók fölé két szintben karzatot építettek. A teremszerű megoldás a késő barokk protestáns templomok sajátossága. A téglalap alaprajzú épület hossza 36 méter, szélessége 24 méter. Templomunk 2500 ülőhellyel fogadja a hívőket. A Magyarországi Evangélikus Egyház harmadik legnagyobb temploma a békéscsabai és a nyíregyházi után.